Nagy Zoltán (szerk.): Munkajogi döntvénytár. Bírósági határozatok 1. kötet, 1970-1975 (Budapest, 1977)

Az Mt. és az Mt. V. most idézett rendelkezései nem térnek ki annak szabályozására, hogy a fegyelmi határozatban kell-e az új munkakört, munkahelyet és az áthelyezés időpontját megjelöli. Az Mt.-nek a munkaszerződés módosításával kapcsolatos általános rendelkezései viszont egyértelműen tartalmazzák, hogy az áthelyezést minden esetben írásba kell foglalni, s fel kell tüntetni a dolgozó új munkakörét, munkahelyét, személyi alapbérét és az áthelyezés időpontját [Mt. V. 23. §-ának (1) bekezdése]. Az Mt. V. 23. §-ában megtalálható általános érvényű szabálynak analógia alapján történő alkalmazása elől a fegyelmi áthelyezések esetében sem lehet eltekinteni. Abból az alapvető elvből kell kiindulni, hogy a már említett körülmények meghatározásához rendkívül fontos társadalmi és egyéni érdekek fűződnek. Ez mindkét félnek, a munkáltatónak és a dolgozónak is egyaránt érdekeben áll. Az áthelyezés végrehajtásához szükséges feltételek megjelölése nélkül a fegyelmi határozat végrehajthatatlanná válik, s emiatt jogbizonytalanság jön létre, ami a munkafegyelem lazulásához vezethet, s az érintett dolgozó egzisztenciális helyzete, ha esetleg csak átmeneti időszakra is, bizonytalanná válik. Áthelyezési intézkedésben pusztán az áthelyezésre történő utalás csupán formális és végrehajthatatlan intézkedés lenne. A félreértések és utólagos viták elkerülése érdekében ezért minden áthelyezésnél szükség van az új munkakör, új munkahely, az új személyi alapbér és az áthelyezés időpontjának megjelölésére. Ezeket az Mt. V. 23. §-ának (1) bekezdése szerinti követelményeket a fegyelmi büntetésként kiszabott áthelyezések esetében is érvényre kell juttatni. A fegyelmi határozatban kell kijelölni tehát a fegyelmi úton áthelyezett dolgozó új munkakörét, de ezen túlmenően új munkahelyét, új személyi alapbérét és az áthelyezés időpontját is. A fegyelmi úton történt áthelyezés természetesen egyoldalú munkaszerződés-módosítást hoz létre, amihez a fegyelmi jogkör gyakorlójának az Mt.nek a fegyelmi felelősségről szóló rendelkezései szerint joga van. Ez a jog azonban nem jelenti az áthelyezés érvényességi kellékeként előírt — a közös megegyezésen kívüli — további követelmények figyelmen kívül hagyásának lehetőségét. Sem vállalaton belüli, sem vállalaton kívüli munkakörbe nem jöhet létre áthelyezés anélkül — függetlenül attól, hogy közös megegyezésen vagy fegyelmi határozaton alapul —, hogy az áthelyezésre vonatkozó intézkedésben a munkáltató ne határozza meg a dolgozó új munkakörét és az Mt. V. 23. §-ának (1) bekezdésében megjelölt további feltételeket. Ez a követelmény minden áthelyezés érvényességi feltétele. Ezt az álláspontot támasztja alá az a körülmény is, hogy ha a fegyelmi jogkör gyakorlója áthelyezés fegyelmi büntetést szab ki, majd annak végrehajtását egy évre felfüggeszti, utóbb, ha a felfüggesztett büntetést végre kell hajtania az Mt. V. 88. §-ának (4) bekezdésében meghatározott esetben, a már említett feltételek meghatározásának fokozott jelentősége van. Az Mt. V. 23. §-ának (2) bekezdésében foglaltakra figyelemmel is szükség van többek között az új munkakör meghatározására a fegyelmi határozatban, mert adott esetben a dolgozót még fegyelmi úton sem lehet olyan munkakörbe áthelyezni, amelyre a dolgozóval munkaszerződést sem lehetne kötni (például egészségi állapota folytán számára nem megfelelő munkakörbe). Márpedig a felek közötti esetleges munkaügyi vita során az új mun100