Mátyás Miklós (szerk.): Katonai büntetőjogi döntvénytár. Bírósági határozatok. 1973. január-1978. október (Budapest, 1979)

désének értelmében az elítélt a szabadságvesztés végrehajtása befejezésének napján az esetben is mentesül a büntetett előélethez fűződő hátrányok alól, ha annak kiszabására szándékos bűntett elkövetése miatt került sor. Igaz ugyan, hogy a Btk. 107. §-ának (1) bekezdésében írtak szerint a szabadságvesztés fegyelmező zászlóaljban való végrehajtásának előfeltétele, hogy az elítélt hátralevő szolgálati idejére is figyelemmel a büntetés célja ezúton is elérhető legyen. A törvény és a végrehajtása tárgyában kiadott rendelkezések azonban nem határozzák meg pontosan, hogy milyen tartamúnak kell lennie a hátralevő szolgálati időnek ahhoz, hogy a büntetés célja a szabadságvesztés fegyelmező zászlóaljban való végrehajtásával még elérhető legyen. Ez ugyanis nyilvánvalóan függ az elkövető addigi magatartásától éppúgy, mint az elkövetett cselekmény jellegétől. Egy helytelen életvitelt tanúsító, vagyon elleni bűncselekményekért már ismételten felelősségre vont, s a katonai életviszonyok között újból hasonló cselekményt elkövető személynél ugyanis nem kétséges, hogy a büntetés céljai a fegyelmező zászlóaljban való végrehajtás mellett akkor sem lennének elérhetők, ha elítélésekor még viszonylag hosszabb a hátralevő szolgálati ideje. Annál a személynél viszont, aki addig kifogástalan életvitelt tanúsított, szolgálatát is megfelelően látta el, s csupán alkalmilag követett el kifejezetten katonai vagy a katonai életviszonyokkal szorosan összefüggő bűncselekményt, a fegyelmező zászlóalj akkor is alkalmas lehet a büntetés céljainak elérésére — tehát mind az ő megnevelésére, mind pedig másoknak a bűncselekményektől való visszatartására —, ha a hátralevő szolgálati idő már egészen csekély. • A hátralevő szolgálati idő meghatározásánál emellett az előzetes letartóztatásban eltöltött időt is figyelembe kell venni. A katonával szemben ugyanis abban az esetben is el lehet rendelni az előzetes letartóztatást, ha az szolgálati vagy fegyelmi okból nem hagyható szabadlábon. Márpedig a szolgálati renddel és fegyelemmel szembehelyezkedő, tehát a katonai vagy a katonai életviszonyokkal szorosan összefüggő bűncselekményt elkövetőknél — akiknél előreláthatólag olyan tartamú szabadságvesztés kiszabására fog sor kerülni, amely fegyelmező zászlóaljban hajtható végre — ez a feltétel majdnem mindig fennáll, s így elítélésükre többnyire bizonyos tartamú előzetes letartóztatás után kerül csak sor. Az a körülmény ugyanakkor, hogy a szolgálati idejük esetleg időközben letelt, a szabadságvesztés fegyelmező zászlóaljban történő végrehajtásának elrendelését nem gátolja. Leszerelésükre ugyanis az előzetes letartóztatás tartama alatt nem kerülhet sor, mert a katonákra kirótt szabadságvesztés végrehajtásáról rendelkező együttes utasítás szerint csak a polgári büntető intézetben végrehajtandó szabadságvesztésre ítélt katonát kell a tényleges szolgálatból elbocsátani. A szabadságvesztés fegyelmező zászlóaljban való letöltése esetére nincs ilyen rendelkezés, így mindaddig, amíg a katona előzetes letartóztatásban van, illetve büntetését a fegyelmező zászlóaljban ki nem állotta, a tényleges állományból nem bocsátható el. Következik ebből, hogy a szabadságvesztés fegyelmező zászlóaljban való végrehajtásának elrendelésénél azt a törvényi előfeltételt, hogy a büntetés célja az elítélt hátralevő szolgálati idejére is figyelemmel elérhető legyen, mindig az elkövető addigi magatartásának és az elkövetett cselekmény jellegének a figyelembevételével kell vizsgálni. így azoknál, akik addig kifogástalan életvitelt tanúsítottak és szolgálatukat is megfelelően látták el, 80