Mátyás Miklós (szerk.): Katonai büntetőjogi döntvénytár. Bírósági határozatok. 1973. január-1978. október (Budapest, 1979)

zátartozója megsérült, esetleg hozzátartozója életét vesztette —, ez a büntetés kiszabásánál enyhítőként vehető tekintetbe. Az elkövetővel szemben a bűncselekménnyel kapcsolatos fegyelmi eljárás során kimondott állásvesztés — amennyiben a bűncselekmény maga is jelentős súlyú — enyhítő körülményként nem értékelhető. 10. Az időmúlás általában enyhítő körülmény, de csak ha a bűncselekmény elkövetése óta hosszabb idő telt el. Minél súlyosabb valamely bűncselekmény, annál hosszabb az az idő, amely időmúlás címén enyhítőként értékelhető. Bár ilyen címen nemcsak az elévülést megközelítő időtartam jöhet tekintetbe, az ítélkezési gyakorlatban nemegyszer túl rövid idő elteltét helytelenül értékelik enyhítő körülményként. Lényegesen csökken, sőt adott esetben figyelmen kívül marad az időmúlás jelentősége, ha az elkövető magatartása okozta azt, hiúsította meg a büntető eljárás időben való jogerős befejezését. Enyhítőként kell értékelni, ha az elkövető önhibáján kívül hosszú ideig állt a büntetőeljárás súlya alatt, ami önmagában nyomasztóan nehezedik rá. Ilyenkor az előzőnél rövidebb időtartam is enyhítőként értékelhető, ezt nem kell az elévülési időhöz viszonyítani. Az ítélet esetleg többszöri hatályon kívül helyezése ebben a körben nyomatékosan vehető figyelembe. 11. Utalás történt már arra, hogy van olyan bűnösségi körülmény, amely a konkrét cselekménnyel nem áll közvetlen kapcsolatban, mégis tárgyi vonatkozásban a büntetés kiszabásánál tekintetbe jön. Ilyen valamely bűncselekmény elkövetésének gyakorisága, elszaporodottsága, amit akkor is figyelembe kell venni, ha arról az elkövetőnek magának tudomása nincs. A büntetést úgy kell kiszabni, hogy az — egyebek közt — igazodjék a bűncselekmény társadalomra veszélyességéhez. Nem kétséges: az a körülmény, hogy valamely bűncselekményt az adott időben nagyobb számban követnek el, alapul szolgálhat arra, hogy az általános visszatartás érdekében az elkövetőkkel szemben hatékonyabb büntetést szabjanak ki. A szocialista büntetéskiszabás kriminológiai szemlélete elengedhetetlenné teszi a bűnözési helyzet figyelembe vételét, ennek mellőzése helytelen eredményre vezetne, nem venné tekintetbe a büntetőpolitikai érdekeket. Súlyosítóként kell tehát értékelni, ha bizonyos bűncselekmények elkövetésének gyakorisága országos jelenség, a számuk növekedést mutat. (Ilyen pl. a szeszes italtól befolyásolt állapotban való járművezetés, illetve az ilyen állapotban közlekedési baleset okozása.) Amennyiben valamely bűncselekmény helyileg különösen elszaporodott, ez nyomatékos súlyosító körülmény. Bizonyos bűncselekmények esetén az említett körülmény a dolog természeténél fogva nem jöhet figyelembe (pl. erős felindulásban elkövetett emberölésnél vagy a jogos védelem túllépésénél). A jelen irányelvben foglaltak következetes szem előtt tartása, az abban kifejtettek céltudatos követése biztosíthatja a büntetéskiszabás terén a szocialista törvényesség által megkövetelt egységes szemlélet érvényesülését. A Legfelsőbb Bíróság 4. számú Irányelve II. részének 3. pontjában foglalt, a kísérlettel kapcsolatos iránymutatás hatályát veszti. 50. A beismerő vallomás akkor is őszinte és feltáró jellegű lehet, ha nem terjed ki a cselekmény minősítését meghatározó valamennyi tényre. A terheltet az első fokú bíróság, illetve a másodfokú bíróság magánok55