Mátyás Miklós (szerk.): Katonai büntetőjogi döntvénytár. Bírósági határozatok. 1973. január-1978. október (Budapest, 1979)

büntetés kiszabásánál is nagy jelentőségű. A bűncselekmény elkövetését közvetlenül elősegítő körülmények felderítése — és a megfelelő keretben végzett személyiségvizsgálat — a büntetéskiszabás körében kiemelkedő fontosságú, amely nélkül nem biztosítható a differenciált büntetéskiszabás. Az elkövető személyiségét mindig a cselekményre vetítve kell vizsgálni. Ehhez feltétlenül szükséges, hogy már a nyomozó hatóság az eddiginél fokozottabban törekedjék a büntetés kiszabása szempontjából értékelhető körülmények alapos felderítésére. A bűnösségi körülmények lényegileg személyi vagy tárgyi viszonylatban jelentkeznek. Ezek helyes értékelése bűncselekmények szerint eltérő lehet, úgyszintén az elkövető személyiségével való egybevetésük folytán. Az egyébként enyhítő vagy súlyosító körülmény bizonyos cselekmények vonatkozásában közömbössé válhat. A bűnösségi körülmények értékelése tehát nem abszolút, hanem relatív. Ezért nem lehet a bűnösségi körülményeket kategorikus merevséggel meghatározni és értékelni. b) Az egyes bűnösségi körülményeket mindig egymással egybevetve, öszszefüggésükben kell értékelni. Sohasem a számuk, hanem az adott esetre vetített nyomatékuk a döntő a bűncselekmény és az elkövető társadalomra veszélyességének a megítélésénél. c) A kétszeres értékelés tilalma a bűnösségi körülmények értékelésénél is érvényesül. A törvényhozó által tényállási elemként szabályozott, avagy súlyosabb, illetve enyhébb minősítést megalapozó körülményt külön értékelni nem lehet. Ez a tilalom azonban nem értelmezhető mechanikusan. Minden olyan esetben, amikor a szóban forgó körülmény a minősítéshez szükséges mértéket jelentősen meghaladja, nincs akadálya — a súlyosabb vagy privilegizált minősítés mellett — azt külön súlyosító vagy enyhítő körülményként is értékelni. Ilyen esetben is szükséges az ítéletben a minősítő és a bűnösségi körülményeket egymástól elhatárolni. (Tárgyi vonatkozásban pl. súlyosító körülmény a különösen nagy kár irány összegét jelentősen meghaladó kárösszeg, míg alanyi vonatkozásban pl. enyhítő az erős felindulásban elkövetett emberölésnél a felindulásnak az e minősítéshez szükséges mértékét meghaladó foka stb.). d) A Btk. egységes egész, s ehhez képest az abban foglalt jogpolitikai értékelésnek közvetve is érvényesülnie kell. Ezért az egyes bűncselekményeknél súlyosabban vagy enyhébben minősített esetként szabályozott körülmény — súlyosító vagy enyhítő hatású — bűnösségi körülményként más bűncselekményeknél is értékelésre kerülhet. e) A Btk. általános rendelkezéseiben foglalt egyes büntethetőségi akadályok — ilyen pl. a jogos védelem, illetve az elhárítás szükséges mértékének túllépése, kísérletnél az önkéntes elállás, illetve az eredmény bekövetkezésének önkéntes elhárítása — megközelítése enyhítő körülmény. /) A büntetés kiszabásánál a fentiekhez képest érvényesülő alanyi szempontok nem zárják ki bizonyos tárgyi körülmények értékelését. A cselekmény tárgyi súlyát, főként annak társadalomra veszélyességét befolyásolhatja, csökkentheti vagy növelheti olyan körülmény is, amelyről a tettesnek nem volt tudomása, illetve utóbb következett be. (Pl. a megölt sértettnek nagyszámú eltartásra szoruló gyermeke volt; az okozott kár utóbb teljes egészében megtérült stb.) Nyilvánvalóan lényegesen nagyobb a nyomatéka az olyan bűnösségi körülménynek, amelyről az elkövető a cselekmény meg48