Mátyás Miklós (szerk.): Katonai büntetőjogi döntvénytár. Bírósági határozatok. 1973. január-1978. október (Budapest, 1979)

Kény szervál látás 146. § 129. A kényszervallatást elkövető, a törvényekkel még összeütközésbe nem került vádlottnál adott esetben a büntetési célok pénzfőbüntetés kiszabásával is elérhetők. A katonai bíróság a rendőr főtörzsőrmester vádlottat kényszervallatás bűntette miatt 3 hónapi — katonai fogdában végrehajtandó — szabadságvesztésre ítélte. A megállapított tényállás szerint K. I. ellen június 3-án ittas vezetés miatt eljárás indult. A bűncselekmény nyomozásával a vádlottat bízták meg, aki a szükséges intézkedés megtétele után június 24-én délelőtt K. L-t iratismertetésre a rendőrőrsre idézte. K. I. a nyomozati eljárás során felvett jegyzőkönyvek egy részét kifogásolta és az iratismertetésről szóló jegyzőkönyvet nem volt hajlandó aláírni. Azt sérelmezte, hogy a jegyzőkönyvek az általa elfogyasztott ital mennyiségére, illetőleg a szeszes ital hatása alatt történt vezetés távolságára álláspontjától eltérő adatokat tartalmaznak. A vádlott az aláírás megtagadása miatt őt megfenyegette, ruházatát megrázta és így próbálta rávenni, hogy a jegyzőkönyvre a nevét írja alá. Ezután a rendőrőrsön tartózkodó H. B. polgári személyt az irodába hívta és utasította, hogy K. I. előtt a jegyzőkönyvek általa kifogásolt részeit olvassa fel. H. B. a kérést teljesítette, majd az irodából eltávozott. Amikor K. I. ezt követően sem volt hajlandó aláírni, a vádlott ököllel egy alkalommal erőteljesen arcul csapta. Ezután nevezett a jegyzőkönyvet aláírta. A bántalmazás következtében a sértett bal arcfelén, a szemzug alatt duzzanat jött létre, amely 8 napon belül gyógyult. Az ítéletet felülbírálva a Legfelsőbb Bíróság arra a meggyőződésre jutott, hogy a vádlottal szemben a büntetési célok eléréséhez szabadságvesztés büntetés kiszabása nem mutatkozik szükségesnek. A vádlott első ízben került összeütközésbe a törvényes rendelkezésekkel oly mértékben, hogy vele szemben büntetés kiszabása vált indokolttá. A terhére megállapított cselekmény súlya azonban nem oly jelentős, amellyel szabadságvesztés büntetés állna arányban. Az adott esetben a vádlott azért ütötte meg a sértettet, mert az az iratismertetési jegyzőkönyvet nem írta alá. A saját bűnös cselekményét elismerő sértett a nyomozati jegyzőkönyvek azon részeit kifogásolta, amelyek ügyére különösebb kihatással nem voltak. A vádlott az emiatti indulatában és egyetlen alkalommal ütötte meg a sértettet. Ily módon megállapítható, hogy a vádlott cselekményéből jelentős sérelem a sértettre nem háramlott. A már nem kifejezetten fiatal vádlott huzamosabb idő óta tevékenykedik a rendőrség kötelékében és ennek során munkája elismeréseképpen kitüntetéseket is kapott. Mindezek alapján a Legfelsőbb Bíróság szabadságvesztés büntetés kiszabása nélkül, a vádlott kereseti és vagyoni viszonyaihoz is igazodó, megfelelő súlyú pénzbüntetés kiszabásával is biztosítottnak látta a büntetési célok érvényesülését. (Legf. Bír. Katf. II 387/ 1973. sz.) 130. A kényszervallatás bűntette a vallomás vagy a nyilatkozat kicsikarása érdekében kifejtett bármely törvényellenes eszköz alkalmazásával megvalósítható. 122