Berkes György et al.: Büntetőjog 1973-2000, 2. kötet (Budapest, 2001)

1978. ÉVI IV. TÖRVÉNY A BÜNTETŐ TÖRVÉNYKÖNYVRŐL 533 5. A hamis tanúzásra felhívás vétsége nem valósulhat meg az alapcselekmény elkövetőjéhez irányzott felhívással. (BH 1988/12-439.) 6. A hamis tanúzásra felhívás nem minősül folytatólagosan elkövetettnek azáltal, hogy a rábíró ismételten törekszik a tanút egyazon hamis vallomás megtételére rábeszélni. 7. A hamis tanúzásra felhívás a lényegét tekintve - önálló bűncselekményként szabályozott - sikertelen felbujtási kísérlet, márpedig a felbujtó [Btk. 21. § (1) bek.] a felbujtás sikere esetén csak akkor követ el több bűncselekményt, ha a felbujtás nyomán, az abban foglaltaknak megfelelően a felbujtott (tettes) több bűncselekményt valósít vagy kísérel meg. Az tehát, hogy a felbujtó hány ízben beszél a későbbi tettessel, hány ízben fejt ki rábíró tevékenységet, az ő bűnös magatartásának a minősítése szempontjából közömbös. (BH 1994/10-524.) Ha a hamis tanúzásra rábírás eredményes, a rábíró nem a hamis tanúzásra rábírás vétségét, hanem felbujtóként a hamis tanúzást követi el. (BH 1996/4-190.) Bűnpártolás 244. § 1. Fogalmilag kizárt, hogy az alapcselekmény elkövetője egyben az ehhez az alapcselekményhez kapcsolódó bűnpártolás tettese lehessen. (BH 1981/2-52.) 2. A bűnpártolásnak a büntetőeljárás meghiúsítására törekvésben megjelölt elkövetési formája célzatos. (BH 1982/6-230.) 3.1. Nem az elöljárói intézkedés elmulasztásának vétségét, hanem a hivatalos személy által elkövetett bűnpártolás bűntettét valósítja meg a bűnüldöző hatóság tagja, akinek a bűncselekmény feljelentése a hivatali kötelessége és azt célzatosan azért mulasztja el, hogy ezáltal a büntetőeljárás sikerét meghiúsítsa. II. A bűnpártolás elkövethető olyan személy érdekében is, aki bűnpártolást valósított meg. III. A hivatalos személy által elkövetett bűnpártolást megvalósító rendőrtiszt cselekménye a rendfokozati tekintélyt általában olyan súlyosan sérti, hogy a lefokozás nem mellőzhető. (BH 1983/7-269.) 4. Bűnpártolás téves megállapítása a testvér érdekében adott ügyvédi meghatalmazás esetén. Az elsőfokú bíróság az I. r. terheltet bűnpártolás vétsége miatt ítélte el. A tényállás szerint az I. r. és a II. r. terheltek ikertestvérek, feltűnően hasonlítanak egymáshoz, mindketten tudnak gépjárművet vezetni, de engedélye csak a II. r. terheltnek van. A II. r. terhelt egy kölcsönkért személygépkocsit a város belterületén közepes fokú alkoholos befolyásoltság állapotában vezette. A vele szemben foganatosított rendőri intézkedés során azt állította, hogy ő az I. r. vádlottal azonos, annak lakásához kísértette magát, ott az I. r. vádlott személyi igazolványát megszerezte és azzal igazolta magát. Fondorlatos eljárása következtében a II. r. terhelt ellen a testvére nevén indult büntetőeljárás, az egyes eljárási cselekmények alkalmával a 11. r. terhelt jelent meg az idézésre, de mindenkor az I. r. terheltnek adta ki magát és a jegyzőkönyvre is az ő nevét írta. Az I. r. terhelt tudomást szerzett a történtekről és a bírósági tárgyalás előtt ügyvédi meghatalmazást adott egy ügyvédnek, aki a tárgyaláson védőként eljárt.