Berkes György et al.: Büntetőjog 1973-2000, 2. kötet (Budapest, 2001)

1978. F.VI IV. TÖRVÉNY A BÜNTHTÖ TÖRVÉNYKÖNYVRŐL 531 19.1. A büntetőeljárást eredményező hamis vád bűntettének és folytatólagosan elkövetett közokirat-hamisítás bűntettének minősül a cselekmény, ha az elfogott tolvaj ismételten más személy adatait mondja jegyzőkönyvbe. II. A halmazati büntetés alsó határának az alakulása, ha csak az egyik bűncselekmény tekintetében áll fenn a korlátlan enyhítés lehetősége. (BH 1997/8-377.) 20. A hamis vád megállapításának feltétele, hogy a vádolás alapjául szolgáló tényállítás objektíve valótlan legyen; ha az állított tény valóságtartalma nem bizonyítható, ez nem vezethet a hamis vád megállapítására. (BH 1998/1-8.) 21. A büntetőeljárást eredményező hamis vád bűntette akkor valósul meg, ha az elkövető a hatóság előtt meghatározott személyre vonatkozóan tett tényállítása objektíve valótlan, és ezt a tényt az elkövető tudata is átfogja, vagyis tudja azt, hogy a valóságnak meg nem felelő tényállításával ártatlan személyt bűncselekmény elkövetésével alaptalanul vádol; abban az esetben azonban, ha a megvádolt személy ellen bebizonyítottság hiányában hoz a bíróság felmentő ítéleti rendelkezést, vagyis teljes hiteltérdemlőséggel nem állapítható meg, hogy a vád tárgyává tett bűncselekményt a terhelt követte-e el, a hamis vád tekintetében is felmentő ítéleti rendelkezés meghozatalának van helye. (BH 2000/5-190.) 22. A hamis vádolás fogalmilag azt is jelenti, hogy a hatóság előtt tett tényállítás objektíve valótlan, vagyis az tartalmában eltér a valóságtól, és a megvádolt személlyel szemben csak azért indult büntetőeljárás, mert a feljelentés a valóságtól eltérő adatokat tartalmazott. (BH 2000/10-436.) Hatóság félrevezetése 237. § 1. Nem valósítja meg a hatóság félrevezetésének vétségét az a tolvaj, aki azért, hogy a gyanút önmagáról elterelje, a rendőrségen bejelenti a lopásnak ismeretlen tettes által elkövetését. (BH 1985/2-53.) 2. Nem valósul meg a hatóság félrevezetésének vétsége, ha a terhelt a gyanú magáról való elterelése érdekében feljelentésében az általa megvalósított bűncselekmény elkövetőjeként ismeretlen személyt jelöl meg; ha azonban meg nem valósult bűncselekményről is bejelentést tesz, ebben a bűncselekményben a bűnössége megállapítható. Alaptalan az a védelmi érvelés, amely szerint a hatóság félrevezetése megállapításának törvényes előfeltételei nem állapíthatók meg, mivel a vádlott a valóság feltárásával magát vádolta volna bűncselekmény elkövetésével, erre pedig a törvény szerint nem köteles. A vádlott ugyanis nem csupán az általa elkövetett bűncselekményről tett bejelentést, hanem valójában meg sem valósult bűncselekményről is azt állította, hogy azt ismeretlen személy elkövette. Amennyiben bejelentésében csupán az általa elkövetett cselekményről számolt volna be, bűnösségének megállapítására nem kerülhetett volna sor. Akkor azonban, amikor a hivatalos személy elleni erőszak bűntettének ismeretlen személy által megvalósítását is állította, a bűnüldöző hatóság munkáját olyan terület felé irányította, ahol bűncselekmény ténylegesen nem történt, nehezítve ezzel a valóban elkövetett bűncselekmény felderítését, illetve a bűnmegelőző feladatok teljesítését. (BH 1986/1-8.) 3. A hatóság félrevezetésének vétsége szándékos bűncselekmény, az elkövető tudatának tehát át kell fognia a hatóságnál tett bejelentés valótlan voltát; amennyiben a bejelentés valótlansága tekintetében az elkövetőt gondatlanság terheli, a bűncselekmény megállapításának nincs helye. (BH 1998/12-576.)