Berkes György et al.: Büntetőjog 1973-2000, 2. kötet (Budapest, 2001)

530 1978. ÉVI IV. TÖRVÉNY A BÜNTETŐ TÖRVÉNYKÖNYVRŐL 11. A súlyosabban minősülő hamis vádat követi el, aki az ellene indított büntetőügyben más személyi igazolványának a felhasználásával előidézőjévé válik, hogy más személy ellen folyjon büntetőeljárás. (BH 1984/3-92.) 12. A gondatlanságból elkövetett hamis vád vétségének az elkövetőjével szemben megrovás alkalmazása indokolt, ha nyomban a feljelentés valótlanságáról való tudomásszerzést követően erről a körülményről a hatóságnál bejelentést tesz. (BH 1985/6-217.) 13. I. Hamis vád alapesete állapítható meg, ha a tetten ért tolvaj más személyi igazolványával igazolja magát, ugyanakkor a valótlanul megnevezett személy ellen hatósági intézkedésre nem kerül sor. (BH 1988/7-219.) 14. Hamis vád megvalósulása szempontjából az annak alapjául szolgáló tényállításnak objektíve valótlannak kell lennie, s ha ez nem bizonyítható: felmentő rendelkezés meghozatalának van helye. (BH 1988/11-388.) 15. A közokirat-hamisítás és a hamis vád bűntettének bűnhalmazatban megállapítása. Tévesen helyezkedett az elsőfokú bíróság arra az álláspontra, hogy a vádlott a hamis vád büntettet nem követte el. Az az érvelés ugyanis, hogy a vádlott a cselekményt tagadta és ezért V. M-et nem vádolhatta, a törvény hibás értelmezéséből fakad. A Btk. 233. §-a (1) bekezdésének a) pontjában meghatározott cselekményt az követi el, aki mást bűncselekmény elkövetésével hamisan vádol. Ajogszabályból tehát nem következik, hogy a büntetőeljárásnak a vádló tevékenysége (feljelentése stb.) alapján kell megindulnia. Az eljárás a vádlón kívül cső okból (pl. valaki ellen alapos gyanú) is megindítható. Az ítélkezési gyakorlat hosszú idő óta egységes abban, hogy a más személyi adatait felhasználó gyanúsított - pusztán a vonatkozó adatok közlésével, illetve a megfelelő hamis aláírással - elköveti a hamis vádat. Annak a körülménynek pedig, hogy a más személyi adatait használó gyanúsított elismcrie a bűncselekményt vagy tagadja azt, a hamis vád létesülése szempontjából nincs jelentősége. A gyanúsítottnak (elkövetőnek) mindössze azt kell tudnia, hogy az a tevékenység, amellyel őt gyanúsítják, akár objektív, akár szubjektív okból alkalmas a büntetőeljárás megindítására. Ebben a helyzetben ugyanis számítani kell arra, hogy az eljárás az általa használt adatokkal rendelkező személy ellen indul meg. A konkrét esetben is ez történt. A vádlott tudta, hogy lopással fogják gyanúsítani, s ezeknek a körülményeknek az ismeretében egy kívülálló harmadik személyre terelte a gyanút. Ezzel a tevékenységével a hamis vád bűntettét is megvalósította. Az elsőfokú bíróság álláspontja azt eredményezné, hogy a tagadó elkövető hamis vádért nem felelne, míg az alapcselckményt elismerő személy minőségét ebben a bűncselekményben is meg kellene állapítani. Ezért a másodfokú bíróság - a kifejtetteknek megfelelően - a vádlott közokirat-hamisítás bűntetteként értékelt cselekményét a Btk. 233. íj-a (1) bekezdésének a) pontjába ütköző és a (2) bekezdés szerint minősülő büntetőeljárást eredményező hamis vád bűntettének is minősítette. (BH 1989/6-214.) 16. A hamis vád vétsége csak akkor valósul meg, ha az elkövető feljelentéséből egyértelműen kitűnik, hogy bűncselekmény az a magatartás, amellyel a hatóság előtt vádolja a feljelentett személyt, továbbá a feljelentett személy magatartását illetően nem fejti ki a tőle elvárható gondosságot. (BH 1990/6-206.) 17. Másnak a hatóság előtt bűncselekmény elkövetésével alaptalan vádolása nem a rágalmazás vétségét, hanem a hamis vád bűntettét valósítja meg. (BH 1993/12-716.) 18. A hamis vád bűntettét követi el a tetten ért terhelt, ha más személy irataival igazolja magát és ezáltal ezt a személyt alaptalanul büntetőeljárásnak teszi ki. (BH 1994/5-236.)