Berkes György et al.: Büntetőjog 1973-2000, 2. kötet (Budapest, 2001)

1978. ÉVI IV. TÖRVÉNY A BÜNTETŐ TÖRVÉNYKÖNYVRŐL 529 2. Ha a vádlottat az ellene indított büntető ügyben az általa ellopott személyigazolvány alapján, az abban foglalt adatok szerint más személy neve alatt ítélik el: a cselekmény (intellektuális) közokirat-hamisítást valósít meg. (BH 1980/9-324.) 3. Büntetőeljárást eredményező hamis vád büntette állapítható meg, ha a hamis vád alapján a hatóság már halaszthatatlan nyomozati cselekményt végzett, bár a nyomozás elrendelésére még nem került sor. (BH 1981/5-181.) 4. Bűnhalmazat megállapításának van helye, ha az elkövető - akár ugyanazon nyilatkozata során - több személlyel szemben tesz bűncselekmény elkövetésével vádoló valótlan tartalmú tényállítást. (BH 1981/10-389.) 5. A kényszervallatás elkövetési magatartása nem szükségszerűen valósítja meg egyszersmind a hamis vád bűntettét is. (BH 1982/2-38.) 6. A terhelttársaknak a közösen megvalósított bűncselekmény elkövetésében való részvétel mérvére nézve egymást alaptalanul terhelő vallomása nem valósítja meg a hamis vád bűntettét. (BH 1982/12-499.) 7. Nem hamis vád, hanem hivatalos személy által elkövetett közokirat-hamisítás valósul meg, ha a nyomozó a vétségi eljárás során a tanúvallomásról készített jelentésben valótlanul rögzíti a tett nyilatkozatot. (BH 1983/7-268.) 8. Hamis vádat valósít meg az intézkedő rendőr, ha a hivatalos eljárásban elkövetett bántalmazás vétségének a leplezése érdekében írásbeli jelentésében valótlanul azt állítja, hogy az ellene irányuló jogtalan támadás elhárítása érdekében cselekedett. (BH 1983/10-388.) 9.1. Erőszakos közösülés miatt tett valótlan feljelentés esetén a hamis vád alapesete valósul meg, ha a hatóság a nyomozást megtagadja. II. Ha a hamisan vádoló a feljelentésének valótlanságát nyomban, annak a megtétele után a hatóság előtt feltárja, általában enyhébb büntetés kiszabása is elegendő a büntetési cél elérésére. (BH 1984/2-49.) 10. Az eljárás alá vont személy védekezési szabadságának elhatárolása a hamis vád bűncselekményétől. Az elsőfokú bíróság a terheltet fegyelmi vétségre vonatkozó hamis vád vétsége miatt pénzbüntetésre ítélte. A tényállás szerint a terheltet a bíróság ittas járművezetés vétsége miatt pénzbüntetésre és a járművezetéstől 1 évi eltiltásra ítélte. Ezt követően a terhelt megjelent a megyei rendőrkapitány fogadónapján és előadta, hogy vele szemben S. P. rendőr őrmester az említett ügyben alaptalanul és jogsértően intézkedett, alkoholszondával ellenőrizte és elvette a vezetői engedélyét. Tudva valótlanul azt állította, hogy nem ő volt, aki a járművet ittasan vezette, ezért kérte S. P. rendőr őrmester felelősségre vonását. A megyei rendőrkapitány az ügyet kivizsgálta és megállapította, hogy S. P. jogszerűen intézkedett, ezért a fegyelmi eljárást megtagadta. A megyei bíróság álláspontja szerint a terhelt a panasz megtételével az eljárás alá került személy védekezési körén nem ment túl, ezért a terheltet az ellene emelt vád alól felmentette. A megyei bíróság ítélete ellen emelt törvényességi óvás alapos. A terhelt messze túllépte az eljárás alá vont személyek részére biztosított védekezési jogot, amikor a panaszában azt állította, hogy S. P. jogszerűtlenül járt el. A terhelt a védekezése során sem vádolhat mást, annak alaptalansága tudatában, kellő alap nélkül, fegyelmi vétség elkövetésével. Erre tekintettel a Legfelsőbb Bíróság az elsőfokú bíróság ítéletével megegyező határozatot hozott. (BH 1984/3-90.)