Berkes György et al.: Büntetőjog 1973-2000, 2. kötet (Budapest, 2001)

520 1978. ÉVI IV. TÖRVÉNY A BÜNTETŐ TÖRVÉNYKÖNYVRŐL adott esetben az elsőfokú bíróság helyesen minősítette a vád tárgyává tett magatartást garázdaság vétségének, de tévedett amikor a vádlott terhére a hivatali visszaélés bűntettét is megállapította. A konkrét cselekmény sem a Btk. 225. §-a szerinti hivatali visszaélés bűntettét, sem pedig az eredetileg vád tárgyává tett 227. §-ba ütköző kényszervallatás bűntettét nem valósította meg. A Legfelsőbb Bíróság ezért a vádlottat az ellene kényszervallatás bűntette miatt emelt vád alól, a Be. 214. §-a (3) bekezdésének a) pontja alapján felmentette. (BH 1988/9-336.) 9. Hivatali visszaélés bűntettével halmazatban a közokirattal visszaélés vétségének a megállapítása. Az ítélkezési gyakorlat szerint a hivatali visszaélés bűntettével halmazatban a közokirattal visszaélés vétségében is meg kell állapítani annak az elkövetőnek a bűnösségét, aki a más által készített közokiratot hivatali helyzetével visszaélve azért tulajdonítja el, hogy ez által megakadályozza a szabálysértést elkövető felelősségre vonását. Ilyen esetben ugyanis mind a hivatali, mind a közbizalom elleni bűncselekmények által védett érdekek sérelmet szenvednek. (BH 1989/2-86.) 10. A hivatali visszaélés büntette megállapításának csak akkor van helye, ha a hivatalos személy által megvalósított kötelességszegés, hatáskörének túllépése vagy a hivatali helyzetével való visszaélés célzatosan, a jogtalan hátrány okozásának, illetőleg a jogtalan előny szerzésének a célzatával történt. (BH 1992/5-299.) 11. A rendőrség hivatásos állományú tagja által a szolgálati helyen vagy a szolgálattal összefüggésben elkövetett nem katonai bűncselekmény nem tartozik a katonai büntetőeljárásra. (BH 1992/7-449.) 12. A büntetőügyben eljáró bíró büntetőjogi felelőssége csak akkor állapítható meg, ha a határozat meghozatala során a hivatali kötelességét szándékosan megszegve járt el, és az a kötelességszegés a meghozott határozatra is kihatással volt. (BH 1992/12— 737.) 13. Hivatalos személy által elkövetett bűnpártolás helyett hivatali visszaélésnek minősül a rendőr büntetőeljárás meghiúsítására irányuló cselekménye, ha azt nem a hivatalos eljárása során valósította meg. A rendőr vádlott az ittas járművezető ellen indított ügyben nem folytatott eljárást, a cselekmény elkövetése során szolgálatban sem volt, nem kétséges viszont, hogy az állásából, hivatali helyzetéből adódó lehetőséget használt fel arra, hogy előnyt biztosítson. A vádlott az ügyeletes tiszt szolgálati helyiségébe rendőri voltát felhasználva jutott be, s így szerezte meg az eljáráshoz szükséges okiratokat. Ezért a megyei bíróság az elsőfokú bíróság ítéletét részben megváltoztatta, és a vádlott hivatalos személy által elkövetett bűnpártolás bűntettének minősített cselekményét a Btk. 225. §-ának 3. fordulata szerint minősülő hivatali visszaélés bűntettének minősítette. (BH 1993/5-282.) 14.1. Az önkormányzati képviselőnek - mint hivatalos személynek - ebben a minőségben a pedagógusok nevelőtestületi értekezletén elhangzott és a sértettet érintően tett elmarasztaló tényállítása esetén a nagy nyilvánosság előtt, jelentős érdeksérelmet okozva elkövetett rágalmazás vétségében való bűnössége nem állapítható meg; a cselekmény - a törvényben megjelölt célzat fennállása esetén - legfeljebb közvádra üldözendő hivatali bűncselekmény (hivatali visszaélés) megállapítására nyújthat alapot. (BH 1994/6-295.) 15. A hivatali visszaélés bűncselekményének a megvalósulása szempontjából az előnyön bármely dolog átadását, szolgáltatásban részesítést vagy egyéb juttatást is érteni kell, amely - annak értékétől függetlenül - kedvezményezett számára jogtalan és előnyös kedvezmény. (BH 1995/2-79.)