Berkes György et al.: Büntetőjog 1973-2000, 2. kötet (Budapest, 2001)

1978. ÉVI IV. TÖRVÉNY A BÜNTETŐ TÖRVÉNYKÖNYVRŐL 521 16. Az államigazgatási szervnél feladatot ellátó hivatalos személy által a hivatali kötelezettsége szándékos megszegésével jogszabálysértő határozat szerkesztése megvalósítja a hivatali visszaélés bűntettét, ha őt ennek során a más részére jogtalan előny szerzésére, illetőleg a más terhére jogtalan hátrány okozására irányuló célzat vezeti. Kétségtelen tény, hogy önmagában jogszabálysértő határozat szerkesztése, ezen keresztül a hivatali kötelesség megszegése bűneselekményt nem valósít meg. Az ilyen jogszabálysértő magatartásoknak az esetek többségében ugyanis nincsen olyan fokú társadalomra veszélyességük, amelyek azokat büntetendővé, bűncselekménnyé tenné. Azokat a cselekményeket azonban, amelyeknél a kötelezettség megszegése, a jogszabályszegés szándékos, és jogtalan előny megszerzésére vagy jogtalan hátrány okozására irányulnak, tehát a cselekmény célzatos, a törvény büntetni rendeli. Ezeknek a magatartásoknak a társadalomra veszélyessége ugyanis meghaladja a fegyelmi vétség minőséget, minthogy a hivatalos személyhez kapcsolódó jogosítványoknak tudatosan a társadalmi rendeltetésükkel ellentétes gyakorlását jelenti. Az adott esetben a terhelt hivatali kötelességét - a tényállásban írtak szerint - szándékosan és jogtalan előnyszerzési célzattal szegte meg. így magatartásával a terhére rótt bűncselekményt megvalósította. Hasonlóképpen nem alapos az indítványnak az az érvelése sem, amely szerint a terhelt csupán határozattervezetet készített, döntési jogosultsága nem volt, így magatartása szintén nem értékelhető bűncselekményként. Az adott ügyben ugyanis a bűncselekmény elkövetési magatartása a hivatali kötelezettség célzatos megszegése. A törvény az eredményt, a jogtalan előny, illetve hátrány bekövetkezését nem kívánja meg, ugyancsak nem feltétele a bűncselekmény megállapításának az sem, hogy a kötelezettség megszegése jogerős határozat formájában jelenjék meg. (BH 1995/11-619.) 17. A hivatali visszaélés bűntettének a megállapítása szempontjából a hivatali helyzettel visszaélés fogalma alá esik egyrészt a személyes cél érdekében történő hivatalos fellépés, vagyis a hivatalos eljárás során a hivatali jogosultságnak törvényes feltételek nélküli igénybevétele, másrészt a hivatali állásból, tekintélyből vagy tevékenységből adódó ismeretségnek, függőségnek, befolyásnak személyes célokra való felhasználása, amelynél a hivatalos személy éppen ezt a sajátos helyzetéből fakadó lehetőséget aknázza ki azért, hogy jogtalan előnyhöz jusson. (BH 1996/4-185.) 18. A hivatali visszaélés bűntette megvalósul, ha a rendőrök az ún. autómentő tevékenységet a parancsnoktól kapott ez irányú engedély visszavonása után is, a hivatali helyzetükkel visszaélve folytatják. (BH 1996/6-298.) 19. A hivatalos személy által elkövetett közokirat-hamisítás nem minősül egyben hivatali visszaélés bűntettének is. (BH 1996/9-455.) 20. A hivatali visszaélés, a hivatalos eljárás színlelésével elkövetett személyi szabadság megsértése, a könnyű testi sértés és az önbíráskodás kísérlete állapítandó meg a rendőrök terhére, akik a szolgálat teljesítése közben a sértettet - hivatalos eljárást színlelve - gépkocsijukba beültetik, őt 8 napon belül gyógyuló sérülést okozv a bántalmazzák, majd felszólítják, hogy egy más személlyel szemben fennálló állítólagos tartozását olyan módon egyenlítse ki, hogy a rendőrségen nekik adjon át 120 000 forintot. (BH 1997/3-113.) 21. I. A hivatali visszaélés bűntette célzatos bűncselekmény, célzat hiányában a cselekmény legfeljebb fegyelmi vétség megállapításának alapjául szolgálhat. II. A fogdaőri szolgálatot ellátó rendőr olyan kötelességszegése, amelynek súlya nem éri el az elalvásban, szeszesital-fogyasztásban vagy a rendeltetési hely elhagyásában