Berkes György et al.: Büntetőjog 1973-2000, 1. kötet (Budapest, 2001)

BÜNTETŐJOGI ÉS BÜNTLTŐ KLJÁRÁSJOGI TÁRCiYÚ ÁLLÁSFOGLALÁSOK 97 A személyi összefüggés leggyakrabban előforduló esetében azonban - amikor ugyanazon elkövetővel szemben különböző bűncselekmények miatt egyidejűleg több büntetőeljárás folyik - az együttes elbírálás a bűncselekmények tárgya közötti összefüggés nélkül is általában célszerű, következésképpen az ügyek egyesítésétől - feltéve, hogy a Be. 32. §-ának (3) bekezdésében irt okok nem állnak fenn - nem lehet eltekinteni. Az ilyen ügyek egyesítésének elmulasztása ugyanakkor önmagában nem minősül az ítéletet lényegesen befolyásoló eljárási szabálysértésnek, kizárólag ez okból tehát a Be. 261. §-ának (1) bekezdése alapján az elsőfokú ügydöntő határozat hatályon kívül helyezésére és a bíróság új eljárásra utasítására nem kerülhet sor. Kivételt nem tűrő módon teszi viszont kötelezővé az ügyek egyesítését a Be. 374. íj-ának (2) bekezdése. Erre nézve a Legfelsőbb Bíróság Büntető Kollégiuma a 149. számú állásfoglalásában már részletes iránymutatást adott. Értelemszerűen kötelező az ügyek egyesítése akkor is. amikor ugyanazon terhelt ellen egyidejűleg több olyan bűncselekmény miatt folyik büntetőeljárás, amelyek természetes vagy törvényi büncselekményegységct képeznek. A másodfokú eljárásban általában nincs helye az ugyanazon vádlott ellen folyó különböző ügyek egyesítésének. A Be. 27., 31. és 32. §-ának alkalmazása elvileg a fellebbezési eljárásban is lehetséges ugyan, a különböző ügyeknek az egységes másodfokú elintézését azonban a fellebbviteli eljárásra vonatkozó egyes eljárásjogi rendelkezések többnyire kizárják. Közvádra üldözendő bűncselekmény miatt indult ügyet ugyanazon vádlott ellen folyó magánvádas üggyel csak akkor lehet egyesíteni, ha az ügyész az utóbbi tekintetében a vád képviseletét átvette. Ennek hiányában a már egyesített ügyeket el kell különíteni. E kétféle vádképviseletre tartozó ügyek egyesítése ellen az a körülmény szól, hogy a másodfokú eljárásban a felülbírálat határait nem lehet megvonni akkor, ha az elsőfokú bíróság mind a két vád alapján bűnösséget állapított meg és büntetést szabott ki. Ilyen esetben a magánvádló fellebbezése szükségképpen maga után vonná a közvádra üldözendő bűncselekmény felülbírálatát még akkor is. ha ebben a vonatkozásban sem a vád, sem védelem részéről nem éltek perorvoslattal. Amennyiben valamely ügyben a kifejtettek ellenére az egyesítés megtörtént, és a bűntetti eljárásban első fokon már ítéletet hoztak, a másodfokú bíróság az elsőfokú bíróság ítéletét - a kétféle vádképvisclctrc tartozó ügyek egyesítésében megvalósult eljárási szabálysértés miatt - a Be. 261. §-ának (1) bekezdésében megjelölt okból hatályon kívül helyezi, mégpedig a két ügy elkülönítésére vonatkozó iránymutatás mellett. Az egyesítés és elkülönítés mérlegelést igénylő eseteiben a bíróságnak mindig a szóban lévő eljárásjogi jogintézmény céljából kell kiindulnia. Amikor tehát az együttes elbírálás e céllal éppen ellentétes eredményre vezetne (az ügy nehezen áttekinthetővé válna, az eljárás aránytalanul elhúzódna stb.) az ügyek egyesítését mellőzni kell. vagy a már egyesített ügyeket el kell különíteni. Pergazdaságossági szempontokra tekintettel sincs helye azonban az olyan ügyek elkülönítésének, amelyeknél fennáll az ellentétes tényállású jogerős határozatok keletkezésének lehetősége. I. A különböző bíróságok előtt folyamatban lévő ügyek egyesítése kérdésében az állásfoglalásra jogosultságot a bíróságok hatáskörére és illetékességére vonatkozó szabályok (Be. 24-31. §, 3^1. és 335. §) határozzák meg. Az egyesítésről, illetve az egyesítés mellőzéséről tehát az a bíróság dönt, amelyik az együttes elbírálásra hatáskörrel és illetékességgel rendelkezik. Ennek megfelelően, ha a bíróság az előtte folyamatban lévő ügyben maga észleli, hogy egy másik bíróság előtti ügyhöz történő egyesítés lehetősége ténylegesen fennáll, vagy ilyen irányú megalapozott indítványt terjesztettek elő: az ügyet az együttes elbírálásra illetékes bírósághoz meg kell küldenie az egyesítés megfontolása végett. Az iratok megküldésével egyidejűleg azonban az ügyeket nem egyesítheti, nem dönthet az indítvány tárgyában sem, mivel - az utóbbi bírósággal ellentétben - nincs abban a helyzetben, hogy az együttes elbírálás célszerű vagy aránytalan nehézséget okozó voltát megítélhesse. A különböző bíróságok előtt folyamatban lévő ügyek egyesítésének mellőzése nemleges hatásköri vagy illetékességi összeütközést, illetőleg ehhez hasonló eljárásjogi helyzetet sem idézhet elő, mert a bíróság - ha az ügy a hatáskörét nem haladja meg, s egyébként az elbírálásra illetékes lenne - a Be. 27. §-ára, illetőleg a Be. 31. §-ára (pl. a megelőzésre) hivatkozva, hatáskörének vagy illetékességének hiánya okából az áttételt nem rendelheti el. Az iratoknak az egyesítés céljából történő megküldése döntést nem tartalmazó intézkedés, amely ellen jogorvoslatnak nincs helye. Helyes, ha a bíróság az ilyen iratküldést egyszerű átirattal intézi, és nem hoz erről „végzés" formájában határozatot. Az egyesítés megfontolását célzó iratmegküldésre