Berkes György et al.: Büntetőjog 1973-2000, 1. kötet (Budapest, 2001)

9X BÜNTETŐJOGI ÉS BÜNTETŐ ELJÁRÁSJOGI TÁRGYÚ ÁLLÁSFOGLALÁSOK viszont a terhelt kihallgatását követő bizonyítási eljárás során általában nem kerülhet sor, minthogy a tárgyalás e szakaszában az egyesítés többnyire már nem célszerű. Amennyiben a terhelttel szemben párhuzamosan folyik katonai és nem katonai büntetőeljárás, továbbá ha több terhelt esetén (ideértve az alapcselekményhez kapcsolódó bűnpártolót is) a terheltek valamelyike katonai büntetőeljárás hatálya alá tartozik, az egyesítés vagy annak mellőzése tekintetében a megyei bíróság katonai tanácsa határoz. A bíróságnak - hatáskör hiányára alapozott áttételt mellőzve - ilyenkor is az egyesítés megfontolása végett kell megküldenie az ügyet a megyei bíróság katonai tanácsának [Be. 25. §-ának h) pontja, 331. §-ának (2) és (3) bekezdése]. Ugyanazon bíróság előtt folyamatban lévő több ügy egyesítésénél iratmegküldésre értelemszerűen nincs szükség, az együttes elbírálás célszerűségét azonban mindenkor vizsgálni kell. A később érkezett ügy(ek)et a legkorábban lajstromozott ügyhöz kell egyesíteni. A bíróság az előtte folyamatban lévő - korábban már egyesített - ügy elkülönítéséről a tárgyalás előkészítése során és a tárgyalás megkezdése után egyaránt határozhat. Az elkülönített ügy iratait a Be. 32. §-ának (4) bekezdéséből kitűnően az egyébként hatáskörrel és illetékességgel rendelkező bírósághoz kell áttennie, ha az adott bűncselekményre nézve a hatásköre és illetékessége csupán az egyesítés következtében (Be. 17. §-a és 31. §-a alapján) terjed ki. A tárgyalás megkezdése után történő elkülönítésnél azonban a Be. 33. §-ának (3) bekezdésében rögzített korlátozás már érvényesül. Az a bíróság, amelyhez az ügyet elkülönítés után áttették, az elkülönítés indokolt voltát nem bírálhatja felül, hatáskörét és illetékességét ellenben vizsgálnia kell. 11. A tárgyalás gyors, zavartalan és eredményes lefolytatása igen fontos eljárási érdek. A tárgyalás előkészítésének szabályai éppúgy e cél elérését szolgálják, mint a Be. 195. §-a, amely az ügyészt, a vádlottat, a védőt és a sértettet feljogosítja arra, hogy a tárgyalás megkezdése előtt az egyéb akadályozó körülmények megjelölésén túlmenően kizárást, az ügy áttételét, egyesítést vagy elkülönítést indítványozzanak. Az ügyek egyesítésére, elkülönítésére vonatkozó indítványtételi jog törvényi kiemelését pergazdaságossági és garanciális szempontok indokolják, minthogy a tárgyalás megkezdésére, illetőleg az eljárás továbbfolytatására kiható olyan előzetes kérdés eldöntésére irányul, amelynél a vád, a védelem, illetve a sértett sajátos perbeli helyzetéből fakadó - és az érdemi elbírálásba bocsátkozást megelőzően kinyilvánított-érdekeit is mérlegelni kell. Ebből következik, hogy az erre jogosult bíróságnak - a tárgyalás megkezdése előtt előterjesztett indítványra vagy hivatalból - az ügyek egyesítésére, elkülönítésére, illetve ezek mellőzése kérdésében alakszerű határozatot (végzést) kell hoznia. E végzés ellen a Be. 269. §-ának (1) bekezdése értelmében perorvoslatot kizáró rendelkezés hiányában - fellebbezésnek van helye. A fellebbezésre jogosultak köre a Be. 195. §-ában meghatározottakra terjed ki, függetlenül attól, hogy az indítványt ki terjesztette elő. Amennyiben az eljárás folytatása a másodfokú bíróság állásfoglalását időszerűtlenné teheti, indokolt, hogy a bíróság fellebbezés esetén határozatának végrehajtását a Be. 269. §-a (2) bekezdésének második fordulatát alkalmazva felfüggessze. Ugyanakkor az elsőfokú bíróságnak az iratokat a Be. 247. §-ának (2) Ijekezdésében foglaltak szerint haladéktalanul fel kell terjesztenie a másodfokú bírósághoz. Az első vagy másodfokon jogerőre emelkedett végzésnél az alaki jogerőhatás beáll. A határozat tartalma azonban csak az adott helyzetre vonatkozóan köti a bíróságot, de nem zárja ki, hogy a változó perbeli körülményekre tekintettel utóbb az előzővel ellentétes tartalmú döntést hozzon. A tárgyalás megkezdése annak kinyilvánítását jelenti, hogy az előkészítés eredményessége folytán a tárgyalás megtartásának nincs akadálya. Az eljárás e szakaszától kezdve elsődleges követelmény a tárgyalás időbeli folytonosságának és az ügy célszerű menetének eljárásjogi eszközökkel történő biztosítása. Ezért az előbbitől eltérő megítélés alá esik, ha a bíróság az ügyésznek, a vádlottnak, a védőnek, illetve a sértettnek a tárgyalás megkezdése után előterjesztett egyesítést, illetőleg elkülönítést célzó indítványát bírálja el, vagy ha az eljárás e szakaszában hoz hivatalból a Be. 32. §-ára alapozott végzést. Ezekben az esetekben ugyanis már a Be. 191. §-a szerinti, a tárgyalás vezetésével összefüggő határozatáról van szó, tekintve, hogy az - a per folyamatában felmerülő - kifejezetten eljárási érdekeket érintő olyan kérdést rendez, amely a büntetőügy előbbre vitelét, zavartalan, megalapozott és gyors elbírálását hivatott elősegíteni. A tárgyalás megkezdését követően tehát a bíróságnak az egyesítés vagy elkülönítés tárgyában hozott végzése pervezető jellegű határozat, amelyet - a Be. 163. §-ának (5) bekezdéséből kitűnően -