Berkes György et al.: Büntetőjog 1973-2000, 1. kötet (Budapest, 2001)

BÜNTETŐJOGI ÉS BÜNTETŐ ELJÁRÁSJOGI TÁRGYÚ ÁLLÁSFOGLALÁSOK 89 Az egyesítés, illetve elkülönítés eldöntésénél ezért a katonai tanácsnak azt kell vizsgálnia, célszerűe az együttes elbírálás. Ennek körében figyelembe kell venni a katonai büntetőeljárásra egyébként nem tartozó bűncselekmény tárgyi súlyát. Általában indokolt elkülöníteni a katonai büntetőeljárásra tartozó kis súlyú cselekménytől a kiemelkedő jelentőségű, nagyobb társadalomra veszélyességet hordozó bűncselekményt. A kisebb tárgyi súlyú bűncselekményeknél az elkülönítést szükségessé teheti a katonai eljárásra egyébként nem tartozó cselekmény terjedelme vagy bonyolultsága. A nagy terjedelmű bizonyítást igénylő cselekmény katonai eljárásban történő elbírálása nem lehet célszerű, mert jelentősen késleltetheti a katonai eljárásra tartozó cselekmény elbírálását. Ilyen esetekben ezért az ügyeknek a katonai eljárásra tartozó üggyel történő egyesítését mellőzni kell, illetőleg ez ügytől el kell azt különíteni, és az eljárásra egyébként hatáskörrel és illetékességgel rendelkező bírósághoz kell áttenni. A katonai büntetőeljárásban ugyanis az ügyek gyors befejezése - az időszerűség általános követelménye mellett - katonai fegyelmi okok miatt is indokolt. Erre tekintettel a katonai büntetőeljárásra egyébként nem tartozó cselekményekkel kapcsolatos eljárás az ügy gyors befejezését hátráltatná. így az elkülönítés szükséges. Értelemszerűen nincs mód azonban az elkülönítésre olyan esetben, amikor az elkövetőnek a katonai büntetőeljárás hatálya alá eső cselekménye az oda egyébként nem tartozó bűncselekményekkel természetes vagy törvényi egységet képez. II. A Be. 331. §-ának (3) bekezdése szerint több terhelt esetén katonai büntetőeljárásnak akkor van helye, ha ezek valamelyike katonai büntetőeljárás hatálya alá tartozik, és az eljárás elkülönítése, tekintettel a tényállás szoros összefüggésére - a bűnpártolót is beleértve - nem indokolt (tárgyi összefüggés). E rendelkezés alapján az egyesítés, illetve az elkülönítés eldöntésénél a katonai tanácsnak azt kell vizsgálnia, hogy a terheltek cselekményei ténylegesen milyen mértékben függenek össze, a közvetlen és szoros kapcsolódás megállapítható-e. Biztosítani kell ugyanis, hogy - lehetőség szerint - minden elkövető az általános szabályoknak megfelelően vele szemben hatáskörrel rendelkező bíróság előtt feleljen tettéért. Polgári személy katonai büntetőeljárás alá vonására tehát csak akkor kerülhet sor, amikor a katonával közösen elkövetett cselekmény elbírálása ezt feltétlenül indokolja, pl. amikor az elkövetők társtettesek vagy egyébként közösen követték el a bűncselekményt. Indokolhatja az együttes elbírálást az is, hogy az elkülönítés folytán külön tárgyalandó ügyekben eltérő ténymegállapítás veszélye merül fel. Ha azonban a katonai büntetőeljárás hatálya alá tartozó terhelttel együtt bűncselekményt elkövetőhöz - tárgyi összefüggés folytán - további terheltek is kapcsolódnak, ezek cselekményének elbírálása céljából az elkülönítés rendszerint indokolt. Ennek megfelelően azoknak a terhelteknek az ügyét, akiknek cselekménye közvetlenül nem függ össze a katonai büntetőeljárásra tartozó terheltek által elkövetett bűncselekménnyel, el kell különíteni, és az általános szabályok szerint hatáskörrel és illetékességgel rendelkező bírósághoz kell áttenni, illetőleg az ilyen ügyek egyesítését mellőzni kell. BK 141. A sorkatona elten folyamatban levő büntetőeljárásban a tárgyalásra általában szükséges védő kirendelése. A Be. 6. §-ában foglaltak szerint a terheltet megilleti a védelem joga, és a hatóságok kötelesek biztosítani, hogy az, akivel szemben a büntetőeljárást folytatják, a törvényben meghatározott módon védekezhessék. A védekezés megfelelő előterjesztéséhez pedig szükséges lehet jogban járatos személy, védő segítsége is. A Be. 47. §-a ennek megfelelően meghatározza, hogy mely esetekben kötelező a védő részvétele az eljárásban. Mindig kötelezővé teszi azt, ha a terhelt szabad mozgásában - az őrizetbe vételt kivéve korlátozott, mivel ez gátolja, hogy megfelelően védekezhessék. A Be. 49. §-ának (2) bekezdése ugyanakkor akként rendelkezik, hogy a hatóság hivatalból vagy kérelemre védőt rendel ki, ha ezt a terhelt érdekében szükségesnek tartja. Nem teljesen egységes azonban a gyakorlat annak megítélésénél, hogy melyek azok a körülmények, amelyek a sorkatonáknál