Berkes György et al.: Büntetőjog 1973-2000, 1. kötet (Budapest, 2001)

BÜNTETŐJOGI F.S BÜNTETŐ ELJÁRÁSJOGI TÁRGYÚ ÁLLÁSFOGLALÁSOK 67 ///. Nem perújítási kérelem az a beadvány, melyei az ügyészhez a terheli terhére irányuló perújítási indítvány előterjesztése végett nyújtanak be; az ilyen beadványt nem kell továbbítani a bírósághoz. I. A Be. 276. §-a (1) bekezdésének a) pontja szerint a bíróság jogerős ítéletével elbírált cselekmény (alapügy) esetén perújításnak van helye, ha az alapiigyben akár felmerült, akár tel nem merült tényre vonatkozó olyan új bizonyítékot hoznak fel, amely valószínűvé teszi, hogy a terheltet fel kell menteni, lényegesen enyhébb büntetést kell kiszabni, vagy a büntetőeljárást meg kell szüntetni; illetőleg a terhelt bűnösségét meg kell állapítani, vagy lényegesen súlyosabb büntetést kell kiszabni. Abban az esetben, ha a perújítási indítványban vagy kérelemben megjelölt bizonyíték az alapügyben nem merült fel, a bírói gyakorlat szerint azt kétségtelenül új bizonyítékoknak kell tekinteni. Alapos értékelő tevékenységet kíván viszont annak eldöntése, hogy az alapügyben már felmerült bizonyíték mikor tekinthető újnak. A Be. 10. §-ának (2) bekezdésében foglaltak értelmében a bíróság ügydöntő határozatát a tárgyaláson közvetlenül megvizsgált bizonyítékokra alapítja. Mindazok a bizonyítékok tehát, amelyeket a bíróság a tárgyaláson a tényállás megállapításánál felhasznált és értékelt - akár hivatalból, akár kérelemre (indítványra) szerezte be azokat -, a perújítás szempontjából új bizonyítéknak nem tekinthetők. De nem új bizonyíték a bizonyítás kiegészítése iránt előterjesztett és elutasított indítványban megjelölt bizonyíték sem, mert ezt a bíróság már értékelte és az értékelő tevékenysége nyomán kialakult, elutasítást eredményező álláspontjának okairól a Be. 220. §-ának (3) bekezdése értelmében számot is kell adnia. Összegezve: nem új bizonyíték tehát az, amelyet a bíróság az ügydöntő határozatának meghozatalánál figyelembe vett, illetve értékelt. De új bizonyíték az alapügyben felmerült bizonyíték, ha azt a bíróság ügydöntő határozatának meghozatalánál az előzőekben kifejtettek szerint nem vette figyelembe, illetve nem értékelte. Ilyen lehet annak a tanúnak a vallomása, aki az alapiigyben a mentességi jogával élve a vallomástételt megtagadta [Be 66. § (1) bekezdése a)-c) pont]. Ha pedig a tanú nem kezdettől fogva élt a mentességi jogával és a vallomásáról a Be 115. §-a rendelkezéseinek megfelelő jegyzőkönyv készült, az abban foglaltakat is értékelni lehet abból a szempontból, hogy a perújítás során elérni kívánt eredmény valószínűsítésére alkalmas-e. Annak tisztázása végett, hogy a korábban mentességi jogával élt személy a perújítási eljárásban ezzel a jogával már nem kiván élni, célszerű perújítási nyomozás keretében történő kihallgatása. II. A Be. 277. §-ának (2) bekezdése értelmében a terhelt javára perújítási kérelmet terjeszthet elő: a) a terhelt, b) a védő, kivéve, ha a terhelt ezt megtiltja, c) a terhelt halála után egyenes ági rokona, testvére vagy házastársa, d) a terhelt törvényes képviselője a kényszergyógykezelést elrendelő ítélet ellen. A büntetőeljárási törvénynek a védővel kapcsolatos általános rendelkezései szerint védőt elsősorban a terhelt hatalmazhat meg; de a meghatalmazásról a terhelt törvényes képviselője vagy nagykorú hozzátartozója is gondoskodhat [Be. 48. § (1) bek.]. A törvény nem korlátozza, hogy a jogosult (terhelt, törvényes képviselő, nagykorú hozzátartozó) az eljárás melyik szakában, illetőleg a büntetőeljárási törvényben szabályozott milyen eljárásokban hatalmazhatnak meg védőt, hanem éppen ellenkezőleg, a Be. 6. §-ának (3) bekezdése azt emeli ki, hogy a terhelt érdekében az eljárás bármely szakában védő járhat cl. Mindebből egyértelműen következik, hogy a törvényes képviselő vagy a nagykorú hozzátartozó perújítási kérelem előterjesztésére is adhat meghatalmazást a védőnek. A védő pedig az ilyen meghatalmazás alapján jogosult perújítási kérelem előterjesztésére, kivéve, ha a terhelt ezt megtiltotta. Ugyanerre kell következtetni a Be. 50. $-ában foglalt abból a rendelkezésből is, hogy a kirendelés, illetőleg - ellenkező megállapodás hiányában - a meghatalmazás hatálya az ügydöntő határozat jogerőre emelkedéséig tart, és a védő a meghatalmazás, illetőleg a kirendelés alapján csupán a különleges eljárásokban (Be. XVIII. fejezet) jogosult részt venni. Ebből kitűnően - mivel az alapügyben adott meghatalmazásnál olyan megállapodás, hogy az a perújítási eljárásra is kiterjed, a gyakorlatban nem fordul elő - a védő perújítási kérelmet csak az erre adott meghatalmazás alapján nyújthat be. Abban az esetben viszont, ha a más jogosult által adott meghatalmazás a védőt erre nem jogosítana fel. szükségtelen lenne a törvénynek az a rendelkezése, hogy a terhelt a védőnek a perújítási kérelem