Berkes György et al.: Büntetőjog 1973-2000, 1. kötet (Budapest, 2001)

56 BÜNTETŐJOGI F.S BÜNTETŐ ELJÁRÁSJOGI TÁRGYÜ ÁLLÁSFOGLALÁSOK BK 79. A kényszergyógykezelés felülvizsgálata tárgyában folyó különleges eljárás során az ügyésznek, a védőnek és - feltéve, hogy állapota miatt megjelenhet és jogainak gyakorlására képes - a kényszergyógykezelés alatt álk'mak a tárgyaláson való meghallgatása mindig szükséges. A tárgyalásnak az ügyész és a védő, valamint a kényszergyógykezelés alatt álló távollétében való megtartása a Be. 356. $-a (2) bekezdésének e) pontjában foglalt eljárcisi szabályt sért. I. A Be. 356. §-a (2) bekezdésének e) pontja szerint a különleges eljárások során a bíróság szükség esetén meghallgatja az ügyészt, a terheltet és a védőt. A Be. XVIII. fejezetében szabályozott különleges eljárások feladata, amint erre a fejezet miniszteri indokolásának bevezető része rámutat, „az eljárás - általában jogerős ügydöntő határozattal való befejezése után a büntetőeljárás körébe tartozó, de a büntetőjogi felelősséget nem vagy csak másodsorban érintő kérdések eldöntése". Ebből okszerűen következik, hogy ezekben az eljárásokban az ügyész, a terhelt és a védő meghallgatására általában nincs szükség, érdekeik érvényesülését a törvény a fellebbezési jogosultság megadásával [356. § (2) bek. g) pont] és egyéb rendelkezésekkel megfelelően biztosítja. II. A kényszergyógykezelés felülvizsgálata tárgyában a Be. 373. §-a szerint folytatott eljárás azonban kivételes megítélést igényel. 1. Ez az eljárás jelentőségét tekintve kiemelkedik a többi különleges eljárás közül: a bíróságnak döntenie kell a kényszergyógykezelés további szükségességéről, az e tárgyban hozott határozat tehát a kényszergyógykezelés alatt álló személyiségi jogait érintheti, és személyi szabadságának az elvonását is eredményezheti. 2. A Be. szem előtt tartja az 1. alatt vázolt szempontot, és 373. §-ában a kényszergyógykezelés felülvizsgálatát célzó eljárást több vonatkozásban az egyéb különleges eljárásoktól eltérően szabályozza. a) Ez olyan különleges eljárás, amelyre nézve a törvény úgy rendelkezik, hogy a bíróságnak tanácsban, tárgyaláson kell határoznia b) A 373. § (1) bekezdése különös illetékességi szabályt is megállapít. c) A (4) bekezdés kötelezően írja elő orvosszakértői vélemény beszerzését. A Be. rendszerében, melyben következetesen érvényesül a bizonyítékok szabad értékelésének az alapelve [5. § (3) bek.], ez a rendelkezés arra utal, hogy a törvényhozó ennek az eljárásnak nagy jelentőséget tulajdonított. A törvény ugyanis csak akkor teszi kötelezővé valamely bizonyítási eszköz igénybevételét, ha fontos kérdésben kell dönteni [pl. 68. § (2) bek., 69. § (3) bek., 301. § (2) bek.]. d) A 373. § (5) bekezdése - a 356. § (2) bekezdésének g) pontjában felsoroltakon túl - fellebbezési jogot biztosít a kényszergyógykezelés alatt álló házastársának és törvényes képviselőjének is. 3. A sajátos eljárásjogi szabályozás csak úgy érheti el a célját - annak biztosítását, hogy a szóban forgó anyagi jogi kérdések megoldása a törvényesség követelményeinek megfeleljen -, ha a tárgyaláson ténylegesen érvényesül az eljárási feladatok megoszlásának alapelve (Be. 9. §). A tartalmilag helyes határozat meghozását nem biztosíthatja olyan tárgyalás, amely lényegében a szakvélemény ismertetésében merül ki. Szükséges, hogy az ügyész, a védő és a kényszergyógykezelés alatt álló (feltéve, hogy állapota miatt megjelenhet és jogainak gyakorlására képes) a tárgyaláson lehetőséget kapjanak álláspontjuk szóbeli kifejtésére és egymással szemben való megvédésére, a szakvéleményre vonatkozó észrevételeik elmondására, a szakértőkhöz (esetleg a kényszergyógykezelés alatt állóhoz) kérdések feltevésére stb. Enélkül a tárgyalás formális lenne, és nélkülözné az említett eljárásjogi alapelvből folyó azokat a fontos biztosítékokat, amelyek hiányában az anyagi jogi vonatkozásban helyes döntés alig képzelhető el. 4. A Be. 50. §-ának (2), illetve (3) bekezdése értelmében a védő a meghatalmazás, illetőleg a kirendelés alapján jogosult részt venni a különleges eljárásokban, de a kirendelt védő a védelem ellátásáról indokolt esetben lemondhat. A lemondás elfogadásáról a bíróság határoz. A Be. 373. §-a alapján tartott tárgyalásra tehát az alapeljárásban meghatalmazott, illetve kirendelt védőt kell megidézni. Akirendelt védő lemondását azonban, ha annak az az oka, hogy nem az eljáró bíróság székhelyén működik, általában indokoltnak kell tekinteni.