Berkes György et al.: Büntetőjog 1973-2000, 1. kötet (Budapest, 2001)

BÜNTETŐJOGI ÉS BÜNTETŐ ELJÁRÁSJOGI TÁRGYÜ ÁLLÁSFOGLALÁSOK 51 megvalósító magatartásában való - közreműködése esetén az elkövető büntetőjogi felelősségét ugyanúgy kell megítélni, mintha a másik közreműködő is büntethető lett volna. A többek által elkövetett erőszakos közösülés bűntette megállapításának tehát nem akadálya az, hogy a bűncselekmény elkövetési magatartását megvalósító - összesen két - személy egyikének a büntethetősége elmebetegség vagy gyengeelméjűség folytán kizárt. BK 72. A tartási kötelezettségnek a beszámítási képességet kizáró kóros elmeállapotban levő személy által való elmulasztása esetén hiányzik a Btk. 196. §-ának (1) bekezdésében meghatározott bűncselekmény egyik tényállási eleme, az önhiba. Ezért a vádlottat a Be. 214. §-a (3) bekezdésének a) - nem pedig c) -pontja alapján kell az e bűncselekmény miatt ellene emelt vád alól felmenteni. A beszámítási képességet kizáró kóros elmeállapot a Btk. 24. §-ának (1) bekezdése szerint büntethetőséget kizáró ok, ezért az ilyen állapotban levő személy bűncselekményt nem követhet el, büntetőjogi felelősségre nem vonható. Az ilyen személy ezért a tartás elmulasztásánaik bűncselekményét sem valósíthatja meg. Iránymutatásra abban a vonatkozásban van szükség, hogy a felmentő ítéleti rendelkezést a Be. 214. §-a (3) bekezdésének a) vagy c) pontjára kell-e alapítani. A Btk. 196. §-ának (1 )-(2) bekezdésében meghatározott tartás elmulasztását az követi el, aki a tartási kötelezettségét önhibájából nem teljesíti. A Btk. tehát az önhibát tényállási elemként szabályozza. A Be. 214. §-a (3) bekezdésének a) pontjában foglalt rendelkezés értelmében a bíróság a vádlottat a vád alól akkor mentheti fel, ha a vád tárgyává tett cselekmény nem bűncselekmény, vagy azt nem a vádlott követte el. E törvényhely alapján van tehát felmentésnek helye mindazokban az esetekben, amelyekben a vádlott nem valósította meg maradéktalanul valamely bűncselekmény törvényi tényállását. Ebből az a következtetés vonható le, hogy ha a Btk. 196. §-ának (1) bekezdésében meghatározott tartás elmulasztásának a törvényi tényállása az önhiba hiánya folytán nem valósult meg maradéktalanul, a felmentő ítéleti rendelkezést a Be. 214. §-a (3) bekezdésének a) pontjára kell alapítani. Ebből a szempontból közömbös, hogy az említett tényállási elem a vádlott beszámítási képességét kizáró kóros elmeállapota folytán vagy egyéb okból hiányzik. Szükséges azonban annak egyértelmű tisztázása, hogy mit kell érteni a tartás elmulasztásával elkövetett bűncselekmény törvényi tényállásában szereplő „önhibán". A Btk. 196. §-ához miniszteri indokolás e vonatkozásában magyarázatot nem tartalmaz. Ezért a szó köznapi értelméből kell kiindulni. Minthogy pedig a törvény az „önhiba" tényállási elemet szinte kizárólag a tartás elmulasztásának törvényi tényállásában használja, a fogalom meghatározásánál e bűncselekmény sajátos adottságait kell szem előtt tartani. Az „önhiba" - köznapi értelemben - azt jelenti, hogy valamely negatív értékelés alá eső magatartás (tevékenység vagy mulasztás), illetőleg az annak okául szolgáló állapot, történés a magatartást tanúsító személynek jogilag vagy erkölcsileg felróható. Önhibáról tehát csak akkor lehet szó, ha van jogilag vagy erkölcsi szempontból felelős személy. Ebből okszerűen következik, hogy beszámítási képességgel nem rendelkező személlyel kapcsolatban büntetőjogi felróhatóságról - s ennek megfelelően önhibáról - beszélni: fogalmilag kizárt. A tartás elmulasztása körében az önhiba akkor állapítható meg, ha akár maga a mulasztás (a tartásdíj nem fizetése), akár a mulasztás objektív oka a kötelezettnek felróható. A mulasztás akkor nem róható fel, ha - bár objektíve megvan a teljesítés lehetősége (vagyon, kereset, jövedelem) - a kötelezettet a mulasztással kapcsolatban szándékosság nem terheli (e bűncselekmény gondatlanul nem követhető el.). Ez a helyzet áll elő, ha kóros elmeállapot, kényszer vagy fenyegetés kizárja a beszámítási képességet, illetőleg ha tévedés folytán hiányzik az önhiba. Valamennyi esetben tehát a Be. 214. §-a (3) bekezdésének a) pontja alapján bűncselekmény hiányában történik a felmentés. Ennek a sajátos jogi helyzetnek az az oka, hogy a törvényhozó az „önhibát" tényállási elemmé tette. Ezzel ugyanis -a tartás elmulasztása körében - a beszámítási képességet, amely egyébként a