Berkes György et al.: Büntetőjog 1973-2000, 1. kötet (Budapest, 2001)

50 BÜNTETŐJOGI ÉS BÜNTETŐ ELJÁRÁSJOGI TÁRGYÚ ÁLLÁSFOGLALÁSOK fellebbezés bejelentése esetén a revízió elvét érvényesítve, a felülbírálatot a hozott határozat és a megelőző eljárás egészére írja elő. Nem kivétel ez alól az az eset sem, amikor a vádlott ellen több büneselekmény miatt emeltek vádat, és valamely vád tárgyává tett cselekményre vonatkozóan a bíróság a tárgyalás eredménye alapján állapítja meg, hogy az nem bűncselekményt, hanem szabálysértést valósít meg, ezért a vádlottat e vád alól a Be. 214. §-a (3) bekezdésének a) pontja alapján felmenti, egyben azonban a Be. 216. §-a (1) bekezdésének b) pontja alapján a szabálysértést érdemben elbírálja, és ezt a rendelkezést az arra jogosult fellebbezéssel támadja meg. A súlyosítási tilalommal kapcsolatban a Be. 241. §-ának a rendelkezései a másodfokú bírósági eljárásban a vádlott terhére jelentkező és kifejezetten a büntetőjogi következmények megváltoztatására vonatkoznak, ugyanis a vádlott bűnössége megállapításának, illetőleg a büntetés súlyosításának a feltételeit határozzák meg. Mindezekből következik, hogyha az elsőfokú bírósága Be. 216. §-a (1) bekezdésének b) pontjában írt rendelkezés szerint jár el, a szabálysértés miatt alkalmazott joghátrány a másodfokú eljárásban csak akkor súlyosítható, ha a) a fellebbezés az ítéletnek a bűncselekménnyel kapcsolatos rendelkezéseit támadja; vagy b) a fellebbezés a felmentő rendelkezés ellen irányul, az azonban nem eredményezi ezzel kapcsolatban a vádlott bűnösségének a megállapítását; vagy c) a fellebbezés kifejezetten a szabálysértés miatt alkalmazott joghátrány súlyosítását célozza; a b) és c) pontokban említett esetekben azonban nem érinthetők a bűncselekménnyel kapcsolatos büntetőjogi rendelkezések a vádlott terhére. Az elsőfokú bíróság ítéletének a büntetőjogi vonatkozású rendelkezései - e rendelkezések ellen a vádlott terhére benyújtott fellebbezés hiányában - a vádlott terhére csak akkor változtathatók meg, ha a fellebbezés a felmentő ítéleti rendelkezést sikerrel támadta. BK 71. A többek által elkövetel! erőszakos közösülés büntette[Btk. 197. § (2) bek. c) pont] megállapításának nem akadálya az, hogy a büneselekmény elkövetési magatartását megvalósító kél személy egyikének büntethetőségét a kóros elmeállapot kizárja. Az ítélkezési gyakorlatban felmerült az a kérdés, hogy ha az erőszakos közösülést két személy valósítja meg, s ezek egyike kóros elmeállapota folytán nem büntethető, lehet-e a büntetőjogi felelősséggel tartozó elkövető cselekményét a Btk. 197. §-a (2) bekezdésének c) pontja szerint minősíteni. A Btk.-nak a büntethetőséget kizáró okokat meghatározó rendelkezései ebben a körben csupán annyit tartalmaznak, hogy nem büntethető az a személy, akinél ez okok valamelyike felmerült. De nem tartalmaz a Btk. olyan rendelkezést, amely szerint a büntethetőségi akadály ezt meghaladó körben, nevezetesen más elkövető cselekményének elbírálása során is figyelembe vehető lenne. így olyan magatartást, amelyet valamely bűncselekményt meghatározó törvényi tényállás is tartalmaz, a nem büntethető személy is megvalósíthat, csupán a bűncselekmény elkövetése nem állapítható meg terhére, mert ezt a tételesjogi rendelkezés - a büntethetőséget kizáró ok - megakadályozza. A cselekmény tehát - adott esetben a több személy közreműködését igénylő erőszakos közösülés elkövetési magatartása - végbemegy abban az esetben is, ha a szükséges számú közreműködő között nem büntethető személy is van. Ettől függetlenül az a törvényi megoldás, hogy az így megvalósult elkövetési magatartás csak a büntethető elkövetők vonatkozásában értékelhető bűncselekményként. A büntethető elkövetők büntetőjogilag releváns magatartását úgy kell tehát elbírálni, mintha valamennyi elkövető büntetőjogi felelőssége fennállna. Ugyanerre az eredményre vezet az a logikai megfontolás is, amely szerint az együttesen vagy egymás cselekményéről tudva, de azonos alkalommal és azonos sértett sérelmére elkövetett bűncselekmény tárgyi súlyát, büntetőjogi rosszallást érdemlőségének fokát egyáltalán nem csökkenti az a körülmény, hogy azt az elkövető nem büntethető személlyel együttműködve, illetve ketten vagy többen valósították meg. A büntethetőséget kizáró ok tehát csupán azt akadályozza meg, hogy az a személy bűncselekmény alanya legyen, akinél ez az ok fennáll, de ilyen személynek a - büntethető elkövető bűncselekményt