Berkes György et al.: Büntetőjog 1973-2000, 1. kötet (Budapest, 2001)

38 BÜNTETŐJOGI ÉS BÜNTETŐ ELJÁRÁSJOGI TÁRGYÚ ÁLLÁSFOGLALÁSOK A bármilyen ügyben fogva levő vádlott nem mondhat le arról, hogy a Be. 253. §-ának (2) bekezdésében foglalt esetben a tárgyalásra előállítsák. A védelem garanciális elvének az érvényesüleset biztosítani célzó törvényi rendelkezés ugyanis nem a vádlott egyéni joga, amellyel a saját belátása szerint élhet, hanem egyik fontos biztosítéka az objektív igazság érvényesülésének. A vádlottat e tekintetben rendelkezési jog nem illeti meg, a megjelenés jogáról nem mondhat le, ily irányú bejelentése nem joghatályos. A vádlott valamely garanciális rendelkezésből folyó jogáról való lemondásának hatályosságához külön törvényi rendelkezés szükséges, ilyen azonban a fellebbezési tárgyalásra való előállítással kapcsolatosan nincsen. BK 36. Változatlanul helyes ítélkezési gyakorlat, amely szerint a másodfokú bíróság - feltéve, hogy a lényállás kiegészítésére, illetve helyesbítésére nem kerül sor - tartózkodik az elsőfokú bíróság ítéletében a törvényi büntetési keretek közölt kiszabott büntetés jelentéktelen mérvű megváltoztatásától. 1. A Be. 260. §-a szerint a másodfokú bíróság az elsőfokú bíróság ítéletét megváltoztatja, és a törvénynek megfelelő határozatot hoz, ha az elsőfokú bíróság jogszabályt helytelenül alkalmazott. A büntetés enyhítésére vagy súlyosbítására tehát csak a büntetés kiszabására vonatkozó anyagi büntetőjogi szabályok sérelme esetén kerülhet sor. Nem tekinthető az anyagi jogszabályok megszegésével kiszabott büntetésnek az, amelyet a másodfokú bíróság csupán a kelleténél némileg enyhébbnek vagy valamivel szigorúbbnak talál, és amelynek csak viszonylag jelentéktelen mérvű súlyosítása vagy enyhítése lenne indokolt. A büntetés kiszabása bonyolult értékelő tevékenység: differenciált értékelése valamely konkrét cselekmény és elkövetője legkülönbözőbb alanyi és tárgyi körülményeinek, társadalomra veszélyességének. E vonatkozásban a Btk. 83-ának (1) és (2) bekezdése csupán általános irányelvet nyújt. A büntetés kiszabásának alapvető elveivel nem egyeztethető össze az elsőfokú bíróság által kiszabott büntetés viszonylag jelentéktelen mérvű megváltoztatása a másodfokú bíróság részéről. 2. Annál a kérdésnél, hogy mi tekintendő jelentéktelen büntctésváltoztatásnak, az elsőfokú bíróság által kiszabott büntetés nagyságából kell kiindulni, és ahhoz kell viszonyítani. Néhány hónapos tartamú szabadságvesztés esetén akár egy-két hónapos enyhítés sem jelentéktelen, viszont magas törvényi büntetési tétel keretében kiszabott többévi szabadságvesztés egyévi időtartamú megváltoztatása sem mutatkozhat helyesnek. A jelentéktelen mérvű változtatást ugyanis az ítéletben megindokolni sem lehet, s így az nélkülözi a meggyőző erőt. Az olyan büntetésváltoztatást pedig, amelyet a másodfokú bíróság nem indokolt meg - nem is lévén megindokolható - már ebből az okból tévesnek kell tekinteni. Természetesen, ha az elsőfokú bíróság a büntetést a törvényi büntetési keretek áthágásával vagy egyéb törvénysértéssel szabta ki, hasonlóképpen, ha a tényállást a másodfokú bíróság a Be. 240. illetve 258. §-ának alkalmazásával kiegészítette, illetve helyesbítette: indokolt és törvényes lehet a büntetés mértékének nem jelentős megváltoztatása is. BK 37. A Be. 40. §-ának (4) bekezdésében foglalt rendelkezés szerint a perújítási eljárásból, a felülvizsgálati indítvány, valamint a törvényesség érdekében emelt jogorvoslat elbírálásából ki van zárva az a bíró, aki a perújítással, a Jelülvizsgálati indítvánnyal, illetőleg a törvényesség érdekében emelt jogorvoslattal megtámadott határozat hozatalában részt vett. Eljárhat azonban az a bíró, aki az alapügvben egyébként eljárt, de csupán olyan határozat hozatalában vett részt, amelyet a perújitási indítvány vagy kérelem, illetőleg a felülvizsgálati indítvány (a törvényesség érdekében emelt jogorvoslat) nem érint. Ugyanez vonatkozik a rendkívüli perorvoslat eredményeként elrendelt új eljárásra is. A Be. 40. §-ának (4) bekezdése szerint a perújítási eljárásból, a felülvizsgálati indítvány, valamint a törvényesség érdekében emelt jogorvoslat elbírálásából ki van zárva az a bíró, aki a perújítással, a felülvizsgálati indítvánnyal, illetőleg a törvényesség érdekében emelt jogorvoslattal megtámadott határozat hozatalában részt vett.