Berkes György et al.: Büntetőjog 1973-2000, 1. kötet (Budapest, 2001)

BÜNTETŐJOGI ÉS BÜNTKTÖ ELJÁRÁSJOGI TÁRGYÚ ÁLLÁSFOGLALÁSOK 37 A Be. 58. §-ának (1) bekezdése alapján a feljelentő a jogait képviselője útján is gyakorolhatja. A védő a Be. 52. §-ának (4) bekezdése értelmében az eljárás minden szakaszában indítványokat, észrevételeket stb. tehet. A feljelentő jogi képviselőjének és a védőnek jelenléte ezért az ügy felderítését előmozdíthatja, jelenlétük azonban a feljelentő és a feljelentett személyes meghallgatásának mellőzésére nem vezethet. A Be. 319. §-a (1) bekezdésének a) pontja szerint a bíróság az eljárást megszünteti, ha a feljelentő a személyes meghallgatáson nem jelent meg és magát kellően nem mentette ki, vagy azért nem volt idézhető, mert lakcímének megváltozását nem jelentette be. A személyes meghallgatáson tehát a feljelentőnek személyesen kell megjelennie, amit nem pótol a jogi képviselőjének egyedüli jelenléte. Amennyiben a feljelentő a személyes meghallgatásról elmarad, az eljárást akkor is meg kell szüntetni, ha jogi képviselője azon megjelenik. Ha azonban a feljelentő vagy a jogi képviselője a meghallgatásról elmaradó feljelentőt kellően kimenti, úgy az eljárást nem lehet megszüntetni. BK33. A tartás elmulasztása miatt indított büntetőeljárás során erre irányuló kérelem esetén sem kötelezheti a büntetőbíróság a terheltet a tartásdíj fizetésére és nem ítélheti meg ezt visszamenően sem. A Be. 55. §-ának (2) bekezdése szerint a magánfél a terhelttel szemben a büntetőeljárásban azt a polgári jogi igényét érvényesítheti, amely a bűncselekmény folytán keletkezett. A tartásra jogosultság azonban nem olyan polgári jogi igény, amely bűncselekmény folytán keletkezett, hanem a bűncselekménytől függetlenül - sőt szükségképpen azt megelőzően - jött létre. A tartásra jogosultságból folyó kötelezettség nem teljesítése valósítja meg a bűncselekményt. A tartási igény tehát a büntetőperben nem érvényesíthető, a büntetőbíróság tartásdíj fizetésére nem kötelezhet. Célszerűségi szempontok alapján sem lehet a büntető ítélkezést a polgári jogi követelések behajtásának eszközévé tenni. BK 34. A tartás elmulasztása miatt indított büntetőeljárás során a másodfokú bíróság az elsőfokú bíróság ítéletének meghozatala óta a fellebbezési tárgyalás határnapjáig eltelt időt nem vonhatja ítélkezése körébe. A Be. 239. §-ának (1) bekezdése szerint a másodfokú bíróság határozatát az elsőfokú bíróság által megállapított tényállásra alapítja. Az elsőfokú bíróság ítéletében a tartási kötelezettség elmulasztását csupán az ítélethozatalig teszi elbírálás tárgyává. Az ezt követően esedékessé vált szolgáltatások teljesítésének elmulasztása a fellebbezési eljárásban ítéleti tényállás tárgyává nem tehető. A terhelt újabb tartási kötelezettségmulasztása csak mint új bűncselekmény, újabb büntetőeljárás tárgyául szolgálhat. Ha a terhelt a fellebbezési tárgyalásig az első fokú ítéletben elbírált mulasztását részben vagy egészben pótolja, tartási kötelezettségét utólagosan teljesítette, ezt a másodfokú bíróság a büntetés kiszabásánál veheti figyelembe. BK35. Ha a megidézett vádlott fogva van, távollétében a fellebbezési tárgyalás akkor sem tartható meg, ha előzetesen bejelentette, hogy azon nem kíván részt venni. A Be. 253. §-ának (1) bekezdése szerint a vádlottat a tárgyalásra idézni kell, ha fellebbezési tárgyaláson bizonyítást vesznek fel, vagy ha a bíróság megítélése szerint a jelenléte szükséges. A (2) bekezdés szerint pedig, ha a megidézett vádlott fogva van, őt a tárgyalásra elő kell állítani. Ez a garanciális jellegű rendelkezés a fogva levő vádlott részére - a tárgyaláson való kötelező jelenlétének elrendelésével - biztosítani kívánja, hogy a védekezését a másodfokú bíróság előtt szóval is előadhassa. A védelem elvének ez az érvényesülése összefüggésben áll azzal, hogy a másodfokú bíróságnak módja van arra, hogy az elsőfokú bíróság ítéletét a vádlott terhére is megváltoztassa, feltéve, ha a terhére fellebbezést jelentettek be.