Berkes György et al.: Büntetőjog 1973-2000, 1. kötet (Budapest, 2001)

198 1978. ÉVI IV. TÖRVÉNY A BÜNTETŐ TÖRVÉNYKÖNYVRŐL 28. Testi sértésre irányuló szándék esetén gondatlanságból elkövetett súlyos testi sértés téves megállapítása. (BH 1986/9-347.) 29. Életveszélyt okozó testi sértés törvénysértő megállapítása, ha az eredmény tekintetében még gondatlanság sem áll fenn. Atényállás szerint veszekedés közben az I. r. vádlott a vasvillával a II. r. vádlott felé szúrt, és ezzel a mellkas jobb oldalán, valamint a jobb felkaron nyolc napon belül gyógyuló sérülést okozott. A II. r. vádlott visszaütött a vasvillával, majd dulakodni kezdtek, amelynek során a II. r. vádlott megbotlott, és az ott álló lovaskocsi első kereke alá esett. Emiatt a ló megijedt, a kocsit előrerántotta, és a lovaskocsi első kereke a II. r. vádlott mellkasán áthaladt. Mellkasi vérömlenyt, szívburki vérzést és a hashártya mögötti terület lágy részeinek vérzését szenvedte el, amelyek közvetlen életveszélyes sérülést okoztak. Helyesen ismerte fel az elsőfokú bíróság azt, hogy az I. r. vádlott támadó magatartása és a II. r. vádlott esetében bekövetkezett életveszélyes sérülés között oksági kapcsolat állt fenn. Ez az oksági kapcsolat azonban az általános élettapasztalatokhoz képest számos véletlenszerű, előre ki nem számítható mozzanatból tevődött össze. Ilyen volt az, hogy a II. r. vádlott a dulakodás közben éppen a lovaskocsi kereke alá esett, főleg azonban az a körülmény, hogy emiatt a ló megijedt, és elrántotta a kocsit. Az adott ügyben azonban a bekövetkezett életveszélyes sérülés olyan váratlan, ki nem számítható, véletlenszerű körülmények találkozásának volt a következménye, hogy azt az I. r. vádlott tudata még kellő körültekintés esetén sem foghatta át, nem láthatta előre. Emiatt tehát a büntetőjogi felelőssége az eredmény tekintetében nem állapítható meg, bűnösség nem terheli még a negligencia szintjén sem. Ennélfogva az I. r. vádlott cselekményének a helyes minősítése a Btk. 170. § (2) bekezdése szerinti súlyos testi sértés bűntettének kísérlete, tekintettel a Btk. 16. §-ában foglaltakra, mivel a vasvillával a II. r. vádlott melle irányába szúrt, s ezzel a nevezettnek testi sérülést okozott, de az elkövetés körülményeiből, a szúrás irányából, az igen veszélyes eszköz használatából és a cselekmény motívumát is tekintve, szándéka nem nyolc napon belül, hanem nyolc napon túl gyógyuló sérülés okozására irányult. (BH 1987/1-2.) 30. A halálos eredményért - mint a bűncselekmény minősítő körülményéért - nincs helye a büntetőjogi felelősség megállapításának, ha e tekintetben még gondatlanság sem állapítható meg. (BH 1987/9-299.) 31.1. Kényszergyógykezelés elrendelésének nincs helye, ha a kóros elmeállapotú terhelt által elkövetett bűncselekmény gondatlanságból elkövetett vétség. (BH 1987/12^423.) 32. Mulasztással elkövetett emberölés megállapítása a minimális eredményelhárítási kötelezettség nem teljesítése esetén. (BH 1988/10-338.) 33. Gondatlanságból elkövetett emberölés vétsége valósul meg, ha a vádlott a súlyosan ittas sértettet - bántalmazásra irányuló szándék nélkül - ellöki, s az úgy esik a földre, hogy koponyasérülés következtében meghal. (BH 1989/5-181.) 34. A súlyos testi sértés bűntettét kell megállapítani, ha az elkövető szándéka a bántalmazáson kívül a sérülés okozását is átfogja, de a sérülés jellegére nézve csak gondatlanság terheli. (BH 1990/8-289.) 35. A testi sértésre irányuló szándékos cselekmény esetén az elkövetőt nem gondatlanságból okozott, hanem szándékos testi sértés bűntette miatt terheli a büntetőjogi felelősség akkor is, ha az eredmény tekintetében csupán gondatlanság állapítható meg. (BH 1991/7-264.) 36. II. Eshetőleges szándékkal valósítja meg a közokirattal visszaélés vétségét a rablás elkövetője, aki az idős sértett nő táskáját eltulajdonítja. (BH 1992/3-151.)