Berkes György et al.: Büntetőjog 1973-2000, 1. kötet (Budapest, 2001)

170 BÜNTETŐJOGI ÉS BÜNTETŐ ELJÁRÁSJOGI TÁRGYÚ ÁLLÁSFOGLALÁSOK A bíróságok által elbírált esetekben ugyanazt a gépkocsit többször is eladták. A vevők, az új tulajdonosok azonban nem íratták át a gépkocsit a nevükre, így az utolsó vevő nem a forgalmi engedélyben tulajdonosként feltüntetett személytől vásárolt. Mivel e vevő a gépkocsit a nevére akarta íratni, az átíráshoz szükséges szerződésben eladóként nem a tényleges eladót, hanem a forgalmi engedélyben feltüntetett legutóbbi tulajdonost jelölte meg, e személy aláírását ráhamisította a szerződésre, és azt benyújtva kérte a gépkocsi átírását. Egy esetben a szerződést benyújtó, az átírást kérő személy nem tudott arról, hogy a szerződést nem az eladóként feltüntetett személy írta alá. A legfőbb ügyészi indítvány példákkal igazolta a bírói gyakorlat megosztottságát. A Monori Városi Bíróság a B. 451/1996/32. számú, a Tatabányai Városi Bíróság a B. 1554/1998/2. és a B. 210/1999/2. számú - első fokon jogerőre emelkedett - határozata az ilyen cselekményt magánokirathamisítás vétségeként értékelte. A Tatabányai Városi Bíróság a B. 507/1999/2. és a B. 443/1998/8. számú, valamint az Esztergomi Városi Bíróság a B. 691/1998/2. számú - első fokon jogerőre emelkedett - végzése a cselekményt közokirat-hamisítás bűntetteként, illetve annak kísérleteként értékelte [Btk. 274. §-a (1) bekezdésének c) pontja]. A jogegységi tanács a jogértelmezési probléma eldöntése során a következőkre volt figyelemmel. A Btk. 274. §-a (1) bekezdésének c) pontjában meghatározott ún. „intellektuális" közokirat-hamisítás bűntettét az követi el, aki közreműködik abban, hogy jog vagy kötelezettség létezésére, megváltozására vagy megszűnésére vonatkozó valótlan adatot, tényt vagy nyilatkozatot foglaljanak közokiratba. A törvény nem határozza meg a közokirat fogalmát, mivel az nem sajátosan büntetőjogi fogalom. A Pp. 195. §-ának (1) bekezdése szerint az olyan okirat, amelyet bíróság, közjegyző vagy más hatóság, illetve közigazgatási szerv ügykörén belül a megszabott alakban állított ki, mint közokirat teljesen bizonyítja a benne foglalt intézkedést vagy határozatot, továbbá az okirattal tanúsított adatok és tények valóságát, úgyszintén az okiratban foglalt nyilatkozat megtételét, valamint annak idejét és módját. Ugyanilyen bizonyító ereje van az olyan okiratnak is, amelyet más jogszabály közokiratnak nyilvánít. Az eredeti közokiratéval azonos bizonyító ereje van a közokiratról - általában műszaki vagy vegyi úton - készült felvételnek (fénykép-, film-, hang- stb.), úgyszintén az eredeti okiratról bármely adathordozó (mágneslap, mágnesszalag stb.) útján készült okiratnak, ha a felvételt, illetőleg az adathordozóról az okiratot bíróság, közjegyző vagy más hatóság vagy ezek ellenőrzése mellett más szerv készítette. Ugyanilyen bizonyító ereje van az okirat megőrzésére hivatott szerv (pl. levéltár) által vagy ellenőrzése mellett készített felvételnek vagy okiratnak, végül a közokiratot kiállító vagy őrzésére hivatott szerv által a felvétel (vagy adathordozó útján nyert adatok) alapján készített kiadványnak [Pp. 195. § (2) bek.]. Vizsgálandó tehát, hogy a gépjárművek átírásával kapcsolatos nyilvántartás, az ezzel kapcsolatos iratok közokiratnak minősülnek-e, és a nyilvántartás a gépjárművek tulajdonjogát, a korábbi tulajdonosokat, azok számát (is) közhitelesen tanúsítja-e. A közúti közlekedés rendőrhatósági igazgatásáról korábban a 20/1990. (VII. 6.) BM rendelet szólt, jelenleg az 1998. január 1. napján hatályba lépett, ugyanezt a címet viselő 48/1997. (VII. 26.) BM rendelet (a továbbiakban: R.) az irányadó jogszabály. A közúti közlekedési nyilvántartásról törvény, a 2000. január 1. napjával hatályba lépett 1999. évi LXXXIV. törvény (a továbbiakban: Tv.) is rendelkezik. A Tv. 1. §-a szerint a törvény célja, hogy meghatározza a közúti közlekedési nyilvántartás adattartalmát, működési szabályait, az annak adatai alapján kiállított, a közúti járművezetésre jogosító, a jármű tulajdonjogát (üzemben tartását) és a közúti forgalomban való részvételre jogosító okmányok adattartalmát. Ezekből a rendelkezésekből az állapítható meg, hogy a jogalkotó nemcsak a közúti járművezetésre jogosító és a járműnek a forgalomban való részvételre jogosító adatoknak és ezek nyilvántartásának, hanem a járművek tulajdonára, tulajdonosaira és ezek változására vonatkozó adatoknak és az erre vonatkozó nyilvántartásnak is - a korábban hatályos szabályozásnál lényegesen nagyobb - jelentőséget tulajdonít; a jogalkotó deklarált célja volt, hogy a nyilvántartás a jármű tulajdonára vonatkozó adatokat is közhitelesen tanúsítsa. A Tv. 2. §-ának 2. pontja a járműnyilvántartást a következőképpen értelmezi: „a járműtulajdonos (üzemben tartó), a közúti közlekedésről szóló 1988. évi l. törvény alapján nyilvántartott jármű, illetve járműokmány adatait tartalmazó nyilvántartás". A Tv. 2. §-ának 3. pontja szerint okmánytár: a nyilvántartás alapiratainak, a nyilvántartásban szereplő adatok változását igazoló okmányok, a cserélt,