Berkes György et al.: Büntetőjog 1973-2000, 1. kötet (Budapest, 2001)

166 BÜNTETŐJOGI ÉS BÜNTETŐ ELJÁRÁSJOGI TÁRGYÚ ÁLLÁSFOGLALÁSOK meghosszabbította azzal, hogy a fogva tartás helyéül továbbra is a Szociális és Családügyi Minisztérium Debreceni Gyermekotthonát jelölte ki. A gyanúsított fellebbezése folytán a Jász-Nagykun-Szolnok Megyei Bíróság mint másodfokú bíróság az 1999. június 15. napján kelt 6. Bkf. 188/1999/2. számú végzésével az elsőfokú bíróság végzését helybenhagyta. 3. ASzabolcs-Szatmár-Bereg Megyei Bíróság az 1999. december 14. napján kelt Bk. 354/1999/2. szám alatti végzésével a javítóintézetben - a Szociális és Családügyi Minisztérium Debreceni Javítóintézetében - fogva tartott fk. B. E. gyanúsított előzetes letartóztatását az elsőfokú bíróságnak a tárgyalás előkészítése során hozandó határozatáig, de legfeljebb 2000. február 23. napjáig meghosszabbította. A gyanúsított fellebbezése alapján a Szabolcs-Szatmár-Bereg Megyei Bíróság mint másodfokú bíróság az 1999. december 22. napján kelt 1. Bkf. 367/1999/2. szám alatti végzésével az elsőfokú bíróság végzését helybenhagyta. A legfőbb ügyész az indítványában hivatkozott arra, hogy az ügyészi tapasztalatok szerint, az 1. pont alatti ügy kivételével, minden esetben az eljárás folytatásának helye szerint illetékes bíróságok hosszabbították meg a javítóintézetben fogva tartott fiatalkorú gyanúsítottak előzetes letartóztatását. A legfőbb ügyésznek a jogegységi eljárást kezdeményező indítványából kitűnő és a jogegységi tanács ülésén is kifejtett álláspontja szerint a Csongrád Megyei Bíróságnak az 1. pont alatt ismertetett Bk. 247/1998/2. és a Bkf. 315/1998/1. szám alatti végzéseiben elfoglalt álláspontja a javítóintézetben végrehajtott előzetes letartóztatás meghosszabbítására vonatkozó illetékességi kérdésben téves jogértelmezésen alapul. A jogegységi tanács - az egységes ítélkezési gyakorlat biztosítása érdekében - a jogegységi határozat meghozatalát szükségesnek tartotta. A Be. 379/A. §-ának (1) bekezdése szerint az előzetes letartóztatás, illetőleg az ideiglenes kényszergyógykezelés elrendelése iránt az ügyész tesz indítványt a gyanúsított fogva tartásának helye szerint illetékes bíróságnak. A megyei bíróság elnöke ezekre az eljárásokra - a megyei főügyész javaslatára - más helyi bíróság illetékességét is megállapíthatja. Az előzetes letartóztatás elrendelésénél szükségszerűen gyors eljárásra, szoros határidőkön belüli intézkedésre van szükség, ezért rendelkezett úgy a törvény, hogy speciális illetékességi okot állapított meg, és a gyanúsított fogva tartásának helye szerinti illetékességről rendelkezett. Az előzetes letartóztatás meghosszabbítását szabályozó Be. 379/A. §-ának (4) bekezdése, illetőleg a Be. 95. §-ának (1) bekezdése már nem tartalmaz ilyen speciális illetékességi szabályt. A különleges eljárásokban (Be. XVIII. fejezete), mint amilyen a vádirat benyújtása előtti kényszerintézkedésekkel kapcsolatos eljárás is, a törvény rendelkezéseit az e fejezetben foglalt eltérésekkel kell alkalmazni [Be. 356. § (1) bek.]. Mivel eltérő illetékességi szabály itt nincs, arra kell következtetni, hogy a kényszerintézkedések meghosszabbításánál a bíróság illetékességének általános szabályai (Be. 28. §) az irányadók. A Be.-nek a fiatalkorúakra vonatkozó XIII. fejezete sem tartalmaz ettől eltérő rendelkezést. Ezért a javítóintézetben fogva tartott fiatalkorú gyanúsított előzetes letartóztatásának meghosszabbítása tárgyában sem a fogva tartás helye - vagyis a javítóintézet székhelye - szerint illetékes bíróságnak, hanem az eljárás folytatásának helye szerint egyébként illetékes bíróságnak kell eljárnia. Ezt az álláspontot nem gyengíti a Be. 379. §-a (4) bekezdésének utolsó mondatában foglalt az a rendelkezés sem, amely az előzetes letartóztatás meghosszabbításával összefüggésben indokolt esetben lehetővé teszi a gyanúsítottnak a bírói meghallgatását. Ez a rendelkezés már hatályban volt, amikor a fiatalkorúak előzetes letartóztatásának szabályait módosító 1995. évi XLI. törvény hatályba lépett. A jogalkotó számolt azzal, hogy amennyiben olyan új körülmény merül fel, amely a fiatalkorú meghallgatását indokolja, a gyanúsított szállítása szükségessé válhat. Ennek ellenére nem változtatott azon a szabályozáson, amelynél fogva e kérdésben az illetékesség általános szabályai az irányadók. A jogegységi tanács a kifejtettekre tekintettel a legfőbb ügyészi indítványt alaposnak találta, és az eddig is követett általános bírói gyakorlatban képviselt elvi álláspontot tartja fenn (2. és 3. pont), mely szerint a vádirat benyújtása előtt az előzetes letartóztatás meghosszabbítása, illetőleg az ideiglenes kényszergyógykezelés fenntartása iránti eljárásban a bíróság illetékességére a Be. 28. §-ában meghatározott általános illetékességi szabályok az irányadók, s ezek - a Be. XIII. fejezetében foglalt eltérő rendelkezés hiányában - a fiatalkorúakra nézve is alkalmazandók.