Berkes György et al.: Büntetőjog 1973-2000, 1. kötet (Budapest, 2001)

BÜNTETŐJOGI ÉS BÜNTETŐ ELJÁRÁSJOGI TÁRGYÚ ÁLLÁSFOGLALÁSOK. 163 Nem lehet azonos térnek tekinteni azokat a helyszíneket, amelyek ugyanarról a helyről semmilyen módon nem tekinthetők át, az egyes helyszínen történteket a másik helyszínről nem lehet észlelni. A csoportos elkövetés fokozottabb társadalomra veszélyességét a csoport által keltett komolyabb félelem, illetve a csoporttal szembeni védekezés nehezebb volta alapozza meg, nem pedig az elsőfokú bíróság által hivatkozott szervezettség. A csoportos elkövetés ugyanis korántsem jár együtt szervezettséggel, illetve a szerepek kiosztásával. A csoportosan elkövetett rablás megvalósítható kifejezetten ötlet- és alkalomszerű magatartással is. Bár rablás esetében nem kerülhet szóba, de megemlítendő, hogy az ugyancsak a Btk. 137. §-ának 13. pontján alapuló csoportos elkövetés megállapíthatóságának még az sem akadálya, hogy az elkövetők egymással szemben állva követik el a bűncselekményt (BH 1995. évi 299. számú jogeset). Amennyiben a csoportos elkövetés megállapíthatóságát kizárólag elkövetői oldalról vizsgálnánk nevezetesen a terheltek tudatában a többes elkövetés az elkövetést könnyítő módként jelenik meg -, úgy a bűncselekmény helyszínén való együttes jelenlét sem lenne követelmény. Kétségkívül az elkövetést könnyíti ugyanis pl. egy a menekülést segítő, kilométerekkel távolabb várakozó vagy - előzetes megbeszélés alapján - egy, a bűncselekményből származó előnyt biztosító személy is. A jelen ügyben azonban a harmadik elkövető részvétele a tényleges elkövetést nem könnyítette. Mivel a postahivatalban történteket ő sem észlelhette, az elkövetésben még csak „szükség esetén" sem nyújthatott volna segítséget, az elkövetés után pedig a gépkocsit elvileg vezethette volna bármelyik másik terhelt is. Tekintettel arra, hogy a felismerhetőség, valamint az időbeli és térbeli egység hármas követelményéből az adott ügyben - a kifejtettek szerint - csupán egy valósult meg, ezért a másodfokú bíróság a tényállásban írt cselekményt a Btk. 321. §-ának (1) bekezdésébe ütköző rablás bűntette alapesetének minősítette. 4. Ugyanebben a kérdésben a Nógrád Megyei Bíróság a Bírósági Határozatok 1999. évi 4. számában, 148. számon közzétett döntésében a következőképpen foglalt állást: „A rablás csoportosan elkövetettként minősül, ha három vagy több személy - akár tettesként, akár részesként - a bűncselekmény helyszínén együtt tevékenykedve követi el a bűncselekményt; nem zárja ki a rablásnak csoportosan elkövetettként megállapítását az a körülmény, hogy a három elkövető közül az egyik (bűnsegéd) nem ment be a postahivatal helyiségébe, hanem a gépkocsiban várt a társaira, és a jelenlétét a sértettek nem is észlelték." A megállapított tényállás lényege e jogkérdés elbírálása szempontjából a következő: Az I. és a II. r. terhelt megállapodott a III. r. terhelttel abban, hogy rablás útján pénzt fognak szerezni. Ennek megfelelően a II . r. terhelt tulajdonában levő személygépkocsival Sz. községbe utaztak. A helyi postahivatal előtt megálltak, itt az I. és a III. r. terhelt kiszállt az autóból, maszkot tettek fel, és egy-egy lőfegyvernek látszó öngyújtóval, illetve riasztópisztollyal fenyegetőzve pénzt követeltek a postai alkalmazottaktól. Összesen több mint 8 millió forintot tulajdonítottak el. Eközben a II. r. terhelt az autóban maradt, s amikor a társai visszatértek, elszállította őket a helyszínről. A fellebbezési tárgyaláson előterjesztett védelmi álláspont szerint az elsőfokú bíróság tévedett, amikor a terheltek cselekményeit csoportosan elkövetettnek minősítette. A védők érvelése az volt, hogy a csoportos elkövetés megállapításának az a feltétele, hogy legalább három személy együttesen legyen jelen a bűncselekmény helyszínén, és valamennyi elkövető jelenléte a külső személyek számára is észrevehető, érzékelhető legyen, hogy az elkövetők jelenléte a sértettekre bénítólag hasson. Miután a II. r. terhelt a gépkocsiban várakozott, és nem voltjelen a cselekmény elkövetésének a színhelyén, így nincs törvényes alap a csoportos elkövetés megállapítására. A megyei bíróság a határozatában kifejtette, hogy a védők álláspontja nem helytálló. A Btk. 137. §ának 13. pontjában foglalt értelmező rendelkezés szerint ugyanis csoportosan követik el a bűncselekményt, ha az elkövetésben legalább három személy vesz részt. Az irányadó bírói gyakorlat szerint csoportos az elkövetés, ha három vagy több személy - akár tettesi, akár részesi minőségben a bűncselekmény helyszínén együtt tevékenykedve valósítja meg az elkövetési magatartást; az időben és térben kifejezetten elkülönülő magatartás viszont nem alapozza meg a csoportos elkövetés megállapítását. Azokban az esetekben azonban, amikor három vagy több személy az elkövetésben játszott szerepeket egymás között megosztotta, és valamelyikük csupán megfigyelést vagy szállítást végzett, a csoportos elkövetés aggály nélkül megállapítható, és ez a tevékenység bűnsegédi magatartásként értékelendő.