Berkes György et al.: Büntetőjog 1973-2000, 1. kötet (Budapest, 2001)

164 BÜNTETŐJOGI ÉS BÜNTETŐ ELJÁRÁSJOGI TÁRGYÚ ÁLLÁSFOGLALÁSOK III. Az ismertetett döntésekből megállapítható, hogy a bíróságok egyaránt a Bírósági Határozatok 1999/4. számának Fórum rovatában megjelent megállapodásból indultak ki, és erre is hivatkoztak a döntéseik során, de a jogi álláspontjukban jelentős eltérések ismerhetők fel abban a kérdésben, hogy ha két elkövető volt a támadó, a harmadik pedig a gépkocsiban várakozott, a rablás csoportos elkövetése mint minősített eset megállapítható-e. Ez a két álláspont szembetűnő a 3. és 4. szám alatt ismertetett ügyekben: lényegében azonos tényállás alapján a Fővárosi Bíróság arra az álláspontra helyezkedett, hogy az elkövetők tevékenysége csak a rablás alapesetét valósította meg, míg a Nógrád Megyei Bíróság szerint, ha három vagy több személy az elkövetésben játszott szerepeket egymás között megosztotta, a csoportos elkövetés aggály nélkül megállapítható akkor is, ha az egyik elkövető csupán megfigyelést vagy szállítást végzett, s ezzel a rablás bünsegédi magatartását valósította meg. A Legfelsőbb Bíróság elnökhelyettese mint indítványozó a jogegységi tanács ülésén az utóbbi elvi állásponttal értett egyet, és a jogegységi tanács álláspontja szerint is ez felel meg a törvény helyes értelmének. A Btk. 137. §-ának 13. pontja szerint csoportosan elkövetettnek minősül a bűncselekmény, ha az elkövetésben legalább három személy vesz részt. Az e törvényi rendelkezésen alapuló egységes gyakorlat szerint a csoportos elkövetésnek az a feltétele, hogy legalább három személy egyidejűleg, együttesen vegyen részt az elkövetési tevékenység végrehajtásában, de nem szükséges, hogy valamennyien csak tettesi, illetve társtettesi tevékenységet valósítsanak meg, hanem e súlyosabb minősítést a részesi közreműködés is megalapozza. A cselekmény súlyosabb minősítése szempontjából az elkövetésében való részvétel a döntő, nincs jelentősége annak, hogy a három vagy több elkövető közül a bűncselekményben melyik, milyen magatartással működött közre, tehát hogy ki valósította meg teljes egészében a törvényi tényállásban foglalt elkövetési magatartást és ki az, aki ehhez segítséget nyújtott, mint a 4. alatti tényállás esetében. A csoport tagjain tehát az elkövetőt, a tettest, a társtettest, valamint a felbujtót és a bűnsegédet is egyaránt érteni kell. Az elkövetői minőséget pontosan meg kell állapítani, és ehhez eltérő jogkövetkezmények fűződhetnek, mint pl. a bűnsegédnél az enyhítő rendelkezés szélesebb körű alkalmazásának a lehetősége, ami kihatással lehet a büntetés kiszabására. A csoportos elkövetés annyiban eltér az egyszerű többes elkövetéstől, hogy legalább három személy közreműködését feltételezi. Ennél lényegesebb további különbség, hogy a csoport tagjai a bűncselekmény, pontosabban a tettesi (társtettesi) magatartás helyszínén, vagy annak közelében, tehát azonos alkalommal, jól körülhatárolható térbeli és időbeli határok között együttműködve vesznek részt a cselekmény véghezvitelében. A csoport tagjainak együttes jelenléte és összehangolt tevékenysége egyfelől megkönnyíti a bűncselekmény elkövetését, másfelől megnehezíti az ellene való védekezést. Ebben nyilvánul meg a csoportos elkövetés fokozott társadalomra veszélyessége az egyszerű többes elkövetéshez képest. A bűncselekmény részesei csak akkor tekinthetők a csoport tagjainak, ha a tettes (társtettesek) mellett maguk is a bűncselekmény helyszínén működnek közre a bűncselekmény elkövetésében: a felbujtó a helyszínen bírja rá a tettest a bűncselekmény véghezvitelére, a bűnsegéd pedig a helyszínen nyújt ahhoz segítséget. A felbujtó azonban akkor is a csoport tagjának tekintendő, ha a tettest ugyan nem a helyszínen bírja rá a cselekmény elkövetésére, de a helyszínen - a felbujtásba beolvadó bünsegédi magatartást fejt ki. A rablás és más erőszakos bűncselekmény esetében a tettesi magatartás mindig közvetlenül érinti a sértettet, de a sértettre hatással lehet a csoport más tagjainak magatartása is, a sértett a jelenlétüket és az elkövetésben való közreműködésüket legalábbis felismerheti. Ez azonban nem feltétele a csoportos elkövetés megállapításának, és így nincs jelentősége annak, hogy a sértett vagy a sértettek az elkövetők bármelyikének jelenlétét vagy a bűncselekmény elkövetésében való részvételét ténylegesen észlelik-e. A kifejtettekre figyelemmel a jogegységi tanács a bírósági jogalkalmazás egységének biztosítása érdekében (Bszi. 27. §) a rendelkező részben foglaltak szerint határozott, és a döntését a Bszi. 32. § (4) bekezdése alapján közzéteszi. Budapest, 2000. június 21. Dr. Berkes György s. k. a tanács elnöke, Miszlayné dr. Lányi Éva s. k. előadó bíró, Dr. Kónya István s. k. bíró, Dr. Tóth Éva s. k. bíró, Dr. Váczi István s. k. bíró