Berkes György et al.: Büntetőjog 1973-2000, 1. kötet (Budapest, 2001)

162 BÜNTETŐJOGI ÉS BÜNTETŐ ELJÁRÁSJOGI TÁRGYÜ ÁLLÁSFOGLALÁSOK és egy Flóbert kaliberű pisztollyal a pénztárost felszólította a pénz átadására. A pénztáros a nála levő 15-20 000 Ft-ot átadta K. J.-nek, aki azonban a pénzt kevesellte, ezért a hivatal belső részébe vezető ajtó üvegét berúgta, a lyukon keresztül benyúlt, és az ajtót kinyitotta, s a páncélszekrényhez ment. A pisztollyal a kezében K. J. tovább fenyegetődzött, és pénzt követelt. A postahivatal másik dolgozója K. J. terhelt felszólításának eleget téve a páncélszekrény ajtaját kinyitotta, és abból a nála lévő szatyorba pénzt pakolt bele, majd kifelé indult, és még az asztalon levő pénzből is felmarkolt. Sz. A. terhelt a posta fogadóterében állt, és fenyegető jelenlétével biztosította a társa tevékenységét. A terheltek, miután elhagyták a postahivatalt, beszálltak az ott várakozó és T. [. által vezetett gépkocsiba, majd elhajtottak. A terheltek cselekményét a Budapesti 11. és III. Kerületi Bíróság a Btk. 321. §-a (3) bekezdésének c) pontja szerinti csoportosan elkövetett rablás bűntettének minősítette, melyet T. I. terhelt bűnsegédi minőségben valósított meg. Az elsőfokú bíróság a minősítésre vonatkozó jogi álláspontját azzal indokolta, hogy az elkövetők a tettesi, társtettesi, illetve bűnsegédi magatartást együtt tevékenykedve valósították meg, a csoportos elkövetés nem a sértetti oldalról, hanem az elkövetői oldalról közelíthető meg. A cselekmény fokozottabb társadalomra veszélyességét nem az jelenti, hogy a sértett hány személy részvételéről bír tudomással, hanem az, hogy az elkövetők hogyan és milyen módon szervezik meg a bűncselekmény elkövetését. Ez a szervezettség nyilvánul meg akkor, amikor az egyik elkövető járó motorral a postahivatal előtt várakozik, biztosítva azt, hogy a társai miután a pénzt megszerezték, beugorva a járműbe, nyomban el tudjanak menekülni a helyszínről. Ehhez társul, hogy két elkövető alkalmazza a sértettekkel szembeni fenyegetést, ami nyilvánvalóan komolyabb fenyegetést jelent, mint egy személy megjelenése. így nincs jelentősége annak, hogy a sértettek együttesen valamennyi elkövetőt látják-e, felmerül-e a tudatukban, hogy hányan lehetnek, hanem döntő jelentősége annak van, hogy a terheltek tudatában a többes elkövetés mint az elkövetést megkönnyítő mód jelent meg. A terheltek az adott esetben időben és térben együtt voltak jelen, jóllehet a sértettek a postahivatal belső kialakítása miatt közvetlenül nem láthattak rá a kint várakozó harmadik személyre. A szerepek elosztása, a szervezettség követelménye nem jelenti azt, hogy ez azonos lenne a bűnszövetségben való elkövetéssel. Mindezek alapján a Budapesti II. és III. Kerületi Bíróság K. J. 1. r., Sz. A. II. r. ésT. I. V. r. terheltek cselekményét a Btk. 321. §-ának (1) bekezdésébe ütköző és a (2) bekezdés c) pontjának II. fordulata szerint minősülő csoportosan elkövetett rablás bűntettének minősítette azzal, hogy e cselekményt K. J. I. r. és Sz. A. II. r. terheltek a Btk. 20. §-ának (2) bekezdése szerinti társtettesként, T. I. V. r. terhelt pedig a Btk. 21. § (2) bekezdésére figyelemmel bűnsegédként valósította meg. A Fővárosi Bíróság mint másodfokú bíróság a 24. Bf. III. 6707/1999/6. számú ítéletével a Budapesti II. és III. Kerületi Bíróság ítéletét megváltoztatta, és a terhelteknek a tényállásban írt cselekményét a Btk. 321. §-ának (1) bekezdésébe ütköző rablás bűntette alapesetének minősítette, melyet K. J. I. r. terhelt tettesként, Sz. A. 11. r. terhelt bűnsegédként követett el. A másodfokú bíróság álláspontja szerint a csoportos elkövetés megállapíthatóságának alapfeltétele, hogy a bűncselekmény elkövetésében - akár tettesi, akár részesi minőségben - legalább hárman vegyenek részt, de további szükséges követelmény a szándékegységben való elkövetés, amelynek során az elkövetők a bűncselekmény helyszínén együtt tevékenykedve valósítják meg a bűncselekményt. Időben és térben elkülönülő magatartás azonban az említett körülmény megállapíthatóságát nem alapozza meg. (BH 1993. évi 482. számú jogeset). Ez az állásfoglalás a csoportos elkövetés előfeltételeként említi ugyanis, hogy „három vagy több személy a bűncselekmény helyszínén felismerhetően együtt tevékenykedve valósítsa meg a bűncselekményt'7. Ebből az értelmezésből pedig egyértelműen az következik, hogy a csoportos elkövetés megállapíthatósága szempontjából kizárólag a sértetti oldal vizsgálható, hiszen az elkövetők nyilvánvalóan tisztában vannak társaik jelenlétével. Amint azt az elsőfokú bíróság is rögzítette, az adott ügyben a sértettek nem ismerhették fel, hogy az elkövetésben hárman vesznek részt. Az adott ügyben az időbeli egység kétség kívül megállapítható, azonban a térbeli egységet nem lehet megállapítani abban az esetben, ha a harmadik elkövető a bűnös magatartást olyan helyszínen tanúsítja, amely a bűncselekmény elkövetésének helyszínétől (jelenleg a postahivatal épületétől) fizikailag elkülönül.