Berkes György et al.: Büntetőjog 1973-2000, 1. kötet (Budapest, 2001)

BÜNTETŐJOGI ÉS BÜNTETŐ ELJÁRÁSJOGI TÁRGYÚ ÁLLÁSFOGLALÁSOK 159 a hamis, hamisított közokirat készítéséért - valamely büntethetőségi akadály miatt - nem állapítható meg, kizárólag a közokirat felhasználásáért vonható felelősségre. E cselekmény ugyanis önmagában ugyancsak tényállásszerű [Btk. 274. § (1) bek. b) pont], ezért a hamis, vagy hamisított közokirat készítésével összefüggő büntethetőségi akadály a felhasználó felelősségét nem érinti. így a Btk. 274. § (1) bekezdés a) pontjába ütköző magatartás elévülése [Btk. 32. § (1) bekezdés a) pont], de a hamis vagy hamisított közokirat készítőjét a készítés idején érintő valamely büntethetőséget kizáró ok (Btk. 22. §) is akadálya lehet a hamis közokirat készítése miatti felelősségre vonásnak. Amennyiben azonban a hamis okirat ezt követő, későbbi felhasználásához már ez a körülmény nem kapcsolódik, a felhasználás miatt az önálló büntetőjogi felelősség megállapítható. A jogegységi tanács a határozatát a Bszi. 32. §-ának (4) bekezdése alapján közzéteszi. Budapest, 2000. február 7. Dr. Berkes György s. k. a tanács elnöke, Dr.Scháfer Annamária s. k. előadó bíró, Dr. Belegi József s. k. bíró, Dr. Katona Sándor s. k. bíró, Dr. Szabó Péter s. k. bíró 2/2000. BJE szám A Magyar Köztársaság nevében! A Magyar Köztársaság Legfelsőbb Bíróságának büntető jogegységi tanácsa a 2000. június 21. napján megtartott nem nyilvános ülésén a Legfelsőbb Bíróság elnökhelyettesének indítványa alapján meghozta a következő jogegységi határozatot: Csoportosan elkövetettnek minősül a bűncselekmény (Btk. 137. § 13. pont), ha három vagy több személy a bűncselekmény helyszínén vagy annak közelében tettesként (társtettesként), illetve - a tettes (társtettes) mellett - részesként: bűnsegédként vagy önállóan nem értékelhető bünsegédi magatartást is kifejtő felbujtóként vesz részt a bűncselekmény elkövetésében. A csoportos elkövetés megállapítása szempontjából nincs jelentősége annak, hogy a sértett vagy a sértettek az elkövetők bármelyikének jelenlétét vagy a bűncselekmény elkövetésében való részvételét észlelik-e. Indokolás A Legfelsőbb Bíróság elnökhelyettese az 1997. évi LXVI. törvény (Bszi.) 29. §-a(l) bekezdésének b) pontja és a 31. §-a (1) bekezdésének a) pontja alapján jogegységi eljárás lefolytatását és jogegységi határozat hozatalát indítványozta abban az elvi kérdésben, hogy a rablás, amelyet három vagy több személy visz véghez, milyen feltételekkel minősül csoportosan elkövetettnek. Az eltérő elvi álláspontok a következőkben foglalhatók össze: I. A Legfelsőbb Bíróság Büntető Kollégiumának tagjai, valamint a megyei bíróságok büntető kollégiumának vezetői az 1991. december 2. napján tartott együttes értekezletükön a következő álláspontot alakították ki (lásd a Bírósági Határozatok 1992/4. számának Fórum rovatában): „A Btk. 137. §-ának 11. pontja szerint csoportosan követik el a bűncselekményt, ha az elkövetésben legalább három személy vesz részt. E törvényhelyhez fűzött indokolás - a törvényi rendelkezést szűkítve - kifejti, hogy csoportos az elkövetés a bűncselekménynek három vagy több személy általi egyidejű együttes megvalósítása esetén. Mindezekből következően az elkövetőknek a tettesi, társtettesi vagy bünsegédi magatartást a bűncselekmény helyszínén felismerhetően együtt tevékenykedve kell megvalósítani ahhoz, hogy a csoportos elkövetés - mint minősítő körülmény - a terhükre megállapítható legyen. Az időben és térben kifejezetten elkülönülő, pl. a már befejezett bűncselekményhez kapcsolódó magatartás a csoportos elkövetés megállapítását nem alapozza meg. Ez a magatartás az adott tényállástól függően más bűncselekménynek (pl. orgazdaságnak vagy tárgyi bűnpártolásnak stb.) minősülhet. Azokban az esetekben azonban, amikor három vagy több személy az elkövetésben játszott szerepeket