Berkes György et al.: Büntetőjog 1973-2000, 1. kötet (Budapest, 2001)
BÜNTETŐJOGI FS BÜNTETŐ ELJÁRÁSJOGI TÁRGYÜ ÁLLÁSFOGLALÁSOK 149 Rá kell mutatni arra, hogy a kitartó, aki maga is jogellenes tevékenységet folytat (bár az jelenleg csupán szabálysértés), csak tágabb, kriminológiai értelemben tekinthető a kitartottság mindenkori sértettjének. Büntetőjogi szempontból azonban, a magyar Btk. szerint, a sértetti minősége a kitartottság törvényi tényállásának nem szükségszerű eleme. A kitartó és a kitartott rendszerint közös megegyezéssel folytatja bűnös tevékenységét, amelyből nem feltétlenül csak a kitartottnak származik haszna, hanem kölcsönös előnyökkel jár (a kitartó „védelmet" biztosít a kitartottnak stb.). Ezért csak az adott ügy körülményeihez képest bírálható el, hogy a kitartó sértettnek tekinthető-e. Azokban az esetekben egyébként, amikor egyértelmű, hogy sértett vagy sértett is, nem csupán kitartottságot, hanem azzal bűnhalmazatban más bűncselekményt is meg kell állapítani a kitartott terhére [pl. a kerítés minősített esetét: 207. § (3) bek., az 1998. évi LXXXVII. tv. 43. §-ával beiktatott emberkereskedelmet: 175/B. §]. A kitartó (esetleges) sértetti minősége tehát nem döntő a bűncselekményi egység vagy többség megállapítása szempontjából. A bűncselekményi egység vagy többség kérdésének elbírálása során mindenekelőtt azt kell tisztázni, hogy az elkövető az adott bűncselekmény törvényi tényállását hányszor valósította meg. Egyetlenegy törvényi tényállás egyszeri megvalósítása mindig egység; a többszöri tényállásszerűség azonban nem feltétlenül eredményez bűnhalmazatot. A kitartottság törvényi tényállását az valósítja meg, aki „üzletszerű kéjelgést folytató személlyel egészben vagy részben kitartatja magát". A törvényi tényállás megvalósítása már akkor teljes, ha az elkövető akár részben és csak egy ilyen személlyel tartatja ki magát. Ebből a szempontból közömbös, hogy az elkövető hány személlyel tartatja ki magát (rövidebb vagy hosszabb időn át, egészben vagy részben). Ettől függetlenül a cselekmény a természetes egység keretében marad, mivel a kitartók (akik nem feltétlenül sértettek) száma nem eredményezi a törvényi tényállás többszöri megvalósulását. Annyiban azonban jelentősége lehet, hogy a több kitartó külön-külön részben, de együttesen esetleg már „egészben" tartja ki az elkövetőt. Végül a kitartók számát a büntetés kiszabása során is figyelembe lehet venni. A jogegységi tanács a Bszi. 32. §-ának (4) bekezdése alapján a Magyar Közlönyben közzéteszi a döntését. Budapest, 1999. február 23. Dr. Berkes György s. k. a tanács elnöke, Dr. Kiniczky Anna s. k. előadó bíró, Dr. Belegi József s. k. bíró, Dr. Demeter Ferencé s. k. bíró. Dr. Szabó Péter s. k. bíró 4/1999. BJEszám A Magyar Köztársaság nevében! A Magyar Köztársaság Legfelsőbb Bíróságának büntető jogegységi tanácsa az 1999. április 19-én tartott nem nyilvános ülésen a legfőbb ügyész indítványa alapján meghozta, és 1999. április 27-én kihirdette a következő jogegységi határozatot: A fiatalkorúak tanácsának összetételére vonatkozó törvényi rendelkezések megsértése miatt a másodfokú bíróság a kényszerintézkedések tárgyában hozott elsőfokú határozatot hatályon kívül helyezi, és az elsőfokú bíróságot új eljárásra utasítja akkor is, ha a határozatot kizárólag a felnőtt korú terhelt fellebbezése folytán bírálja felül. Indokolás A legfőbb ügyész a Bszi. 29. § (1) bekezdése a) pontjának második fordulata és 31. §-ának (2) bekezdése alapján - az egységes ítélkezési gyakorlat biztosítása érdekében - jogegységi eljárást indítványozott. A legfőbb ügyész Bf. 212/1999. számú indítványa szerint az ítélkezési gyakorlat nem egységes abban a jogértelmezési kérdésben, hogy ha a fiatalkorú és a felnőtt korú vádlott együtt elbírált ügyében a tárgyalás előkészítése során a bíróság tanácsa nem volt törvényesen megalakítva, de a végzés a fiatalkorú vádlott tekintetében első fokon jogerőre emelkedett, úgy ez a szabálysértés kiterjed-e a
