Berkes György et al.: Büntetőjog 1973-2000, 1. kötet (Budapest, 2001)
148 BÜNTETŐJOGI ÉS BÜNTETŐ ELJÁRÁSJOGI TÁRGYÚ ÁLLÁSFOGLALÁSOK a halmazatra vonatkozó nézeteit. Magyarázatot ad arra is, hogy a kitartottság bűntette mellett mely nemi erkölcs elleni bűncselekmények értékelhetők önálló bűncselekményként. A törvényhelyhez fűzött indokolás kiemeli, hogy a kitartott gyakran munkátlan életmódot folytat. A juttatások rendszeres elfogadásával megvalósuló elkövetési magatartás folyamatos jellegű. *** Az ismertetett eseti döntések valóban azt mutatják, hogy a bírói gyakorlat nem értelmezi egységesen a kitartottság bűntettének a minősítését azokban az esetekben, amikor az elkövető egészben vagy részben több üzletszerű kéjelgést folytató személlyel tartatja ki magát. Ezért a jogegységi tanács a bírósági jogalkalmazás egységének biztosítása érdekében jogegységi eljárás lefolytatását és jogegységi határozat meghozatalát szükségesnek találta. Ennyiben egyetértett a legfőbb ügyész álláspontjával. Nem értett ellenben egyet azzal, miszerint több rendbeli bűncselekmény valósul meg abban az esetben, ha az elkövetőt több üzletszerű kéjelgést folytató személy tartja ki, mert ők a bűncselekmény sértettjei, a rendbeliség pedig ilyen esetekben a sértettek számához igazodik. A jogegységi tanács a következőkre mutat rá: Helyesen indul ki a legfőbb ügyész indítványa abból, hogy a kitartottság büntetőjogi megítélése annak ellenére lényegesen módosult, hogy a bűncselekmény törvényi tényállását meghatározó rendelkezések, amelyek több törvénybe is bekerültek, 1913 óta - a stiláris változtatásokat nem tekintve - lényegében nem változtak. A kitartottság büntetőjogi megítélésének módosítását különösen a következő jogszabályi változások teszik szükségessé: -A közveszélyes munkakerülés az 1989. évi XXIII. törvény hatálybalépése óta nem bűncselekmény, ezért a kitartottság büntetőjogi értelemben már nem tekinthető a közveszélyes munkakerülés egyik formájának. -Az Egyezmény szerint büntetni kell azt, aki más személy prostitúcióját, akár annak beleegyezésével is, kizsákmányolja. Az Egyezmény 5. Cikke a prostituáltat „sértettként" jelöli meg. -Az 1961. évi Btk. a kitartottságot a nemi erkölcs elleni bűncselekmények közé helyezte el, és ott található a hatályos Btk. szerint is. -Az üzletszerű kéjelgés az 1993. évi XVII. törvény hatálybalépése óta nem bűncselekmény. Az Sztv. 92. §-a szerint a tiltott kéjelgés szabálysértés. Ezekből a rendelkezésekből következik, hogy a hatályos jogi szabályozás szerint a kitartott már nem általában a munkakerülő életviteléért, hanem azért tartozik büntetőjogi felelősséggel, mert üzletszerű kéjelgést folytató személy tevékenységéből, s ezzel a nemi erkölcsöt sértve biztosítja eltartását. Bővebben kell elemezni, hogy „az üzletszerű kéjelgést folytató személy" mint kitartó, milyen helyet foglal el a Btk. 206. §-ában meghatározott bűncselekmény törvényi tényállásában. A legfőbb ügyészi indítvány szerint - az Egyezményre tekintettel - a kitartót a bűncselekmény sértettjének kell tekinteni. Elsősorban ebből vezethető le - az indítvány szerint - hogy a kitartók száma határozza meg, hány rendbeli bűncselekménynek minősül a kitartottság. A bírói gyakorlat szerint „a bűncselekmények egy részénél - különösen a személyiségi jogokat sértő cselekmények esetében-kiemelkedő jelentősége van a sértettek számának, minthogy a Btk. 12. §-ának (1) bekezdésében a bűnhalmazatra adott fogalom-meghatározás és az ennek értelmezése nyomán kialakult ítélkezési gyakorlat általában azt az elvet követi, hogy a több sértett sérelmére ugyanazon vagy több elkövetési magatartással véghezvitt cselekmény annyi rendbeli bűncselekmény megállapításához vezet, ahány sértettet a cselekmény érintett" (a Legfelsőbb Bíróság Büntető Kollégiuma BK 128. sz. kollégiumi állásfoglalásának 2. pontjából). A sértettek száma számos bűncselekménynél valóban meghatározza, hogy bűncselekményi egység vagy többség létesül-e. De ez csupán a „főszabály", amely alól kivételek is vannak. Minden egyes bűncselekménynél különkülön kell vizsgálni, egyáltalán van-e sértettje, és ha van, a sértettek száma befolyásolja-e a bűncselekményi egység vagy többség megállapítását.
