Berkes György et al.: Büntetőjog 1973-2000, 1. kötet (Budapest, 2001)

BÜNTKTŐJOGI ÉS BÜNTETŐ ELJÁRÁSJOGI TÁRGYÚ ÁLLÁSFOGLALÁSOK 139 1/1999. BJE szám A Magyar Köztársaság nevében! A Magyar Köztársaság Legfelsőbb Bíróságának büntető jogegységi tanácsa az 1999. február 15-én megtartott nem nyilvános ülésen a Legfelsőbb Bíróság elnökhelyettesének indítványa alapján meghozta a következő jogegységi határozatot: Ha a Btk. Különös Részének valamely rendelkezése ún. keretdiszpozíció, és az annak keretét kitöltő jogszabályi rendelkezésekben a bűncselekmény elkövetése után olyan mérvű változás következik be, amely a kötelezettség megszüntetésével vagy a tilalom feloldásával az addigi büntetőjogi védelmet megszünteti, e változás - a meghatározott időre szóló jogszabályok kivételével - a Btk. 2. $-ának második mondatára figyelemmel az elbíráláskor hatályban lévő büntetőjogi szabályozás visszaható hatályú alkalmazását alapozza meg. Indokolás A Legfelsőbb Bíróság elnökhelyettese az 1997. évi LXVI. törvény (Bszi.) 29. §-a (1) bekezdésének b) pontja és 31. §-a (1) bekezdésének a) pontja alapján jogegységi eljárás lefolytatását és jogegységi határozat hozatalát indítványozta a következő kérdésben: „Ha a Btk. Különös Részének valamely rendelkezése ún. keretdiszpozíció és az ezen keretet kitöltő jogszabályi rendelkezésekben a bűncselekmény elkövetése után olyan mérvű változás következik be, amely a kötelezettség megszüntetésével vagy a tilalom feloldásával az addigi büntetőjogi védelmet megszünteti, e változás a Btk. 2. §-ának II. fordulatára figyelemmel megalapozza-e az elbíráláskor hatályban lévő büntetőjogi szabályozás visszaható hatályú alkalmazását, avagy a büntetőjogi keretrendelkezést kitöltő igazgatási jogszabály változása esetén a visszamenő hatály kérdése fel sem merülhet." A jogegységi tanács nem nyilvános ülésén a legfőbb ügyész képviselője az indítvánnyal kapcsolatos felszólalásában kifejtette, hogy azzal az állásponttal ért egyet, amely szerint a keretkitöltő rendelkezés változása megalapozza az elbíráláskor hatályban levő büntetőjogi szabályozás visszaható hatályú alkalmazását, ha a kötelezettség megszüntetése vagy a tilalom feloldása az addigi büntetőjogi védelmet megszünteti. A fenti kérdésben a Vas Megyei Bíróság elnöke kezdeményezte a jogegységi eljárást. A Legfelsőbb Bíróság elnökhelyettesének indítványa a Btk. 2. §-a visszaható hatályának értelmezésével kapcsolatban kialakult eltérő elvi álláspontokat az alábbiak szerint foglalta össze. Az egyik álláspont szerint - a Legfelsőbb Bíróság B. törv. III. 285/1988. sz. határozata (Bírósági Határozatok 1988/1 1/382. szám) - a Btk. Különös Részének egyes rendelkezései közül az ún. keretdiszpozíciókat más jogágakba tartozó jogszabályok rendelkezései töltik ki tartalommal. A keretrendelkezéseket kitöltő jogszabályok nem büntető jogszabályok, ezért a 2. § rendelkezései nem vonatkoznak rájuk, és megváltoztatásuk általában nem érinti a büntetőjogi felelősséget. Más a helyzet, ha a keretkitöltő rendelkezésekben olyan mérvű változás következik be, amely a kötelezettség megszüntetésével vagy a tilalom feloldásával az addigi büntetőjogi védelmet megszünteti. Ez már a büntetőtörvény megváltoztatásának tekintendő, és az ilyen tartalmú rendelkezésnek visszaható hatálya van. A másik álláspont szerint - a Legfelsőbb Bíróság B. törv. III. 120/1991. számú határozata (Bírósági Határozatok 1992/7/445. szám) a büntetőjogi keretrendelkezéseket kitöltő jogszabályok esetében a visszaható hatály kérdése fel sem merülhet. A Btk. 2. §-a kizárólag a büntetőtörvény tekintetében teszi lehetővé - a törvényben megjelölt esetekben visszamenőleges hatállyal - az elbírálás idején hatályban lévő büntetőtörvény alkalmazását. Ennek megfelelően, ha a cselekmény elkövetése és elbírálása közötti időben olyan új igazgatási jogszabály lép hatályba, amely szerint a magatartás már nem tiltott, illetőleg - pl. deviza-bűncselekmény esetén - már nincs előzetes devizahatósági engedélyhez kötve, nem lehet helye (a Btk. 2. §-ára hivatkozással) bűncselekmény hiányában felmentő ítéleti rendelkezés meghozatalának. Legfeljebb büntethetőséget megszüntető ok folytán [a Btk. 32. §-ának d) pontja és 36. §-a] az eljárás megszüntetése kerülhet szóba. Ez esetben a Btk. 71. §-a (1 )-{2) bekezdésének értelmében a megrovás alkalmazása kötelező, illetőleg lehetséges, és szóba kerülhet az elkobzás, illetve elkobzás helyett elkobzás alá eső érték megfizetésére kötelezés, illetőleg ezeknek méltányosságból való mellőzése is.