Berkes György et al.: Büntetőjog 1973-2000, 1. kötet (Budapest, 2001)

140 BÜNTETŐJOGI ÉS BÜNTETŐ ELJÁRÁSJOGI TÁRGYÚ ÁLLÁSFOGLALÁSOK Emellett az indítvány hivatkozott a Vas Megyei Bíróság, mint másodfokú bíróság több, a korábbi eseti döntésben foglaltakkal egyező álláspontot kifejtő határozatának jogi indokolására. Áttekintette a büntetőtörvény időbeli hatályával kapcsolatos jogi szabályozás alakulását az 1878. évi V. törvénycikk hatálybalépésétől a jelenleg hatályos 1978. évi IV. törvény megalkotásáig, a törvényi rendelkezésekhez fűzött miniszteri indokolásokat és a jogértelmezési kérdéssel kapcsolatos jogirodalmi álláspontokat. A Legfelsőbb Bíróság büntető jogegységi tanácsa nem nyilvános ülésén azt állapította meg, hogy a büntetőtörvény időbeli visszaható hatályával kapcsolatban - a Btk. 2. §-ának második mondata - a Legfelsőbb Bíróság ítélkezési gyakorlata és általában a bírói gyakorlat nem tekinthető egységesnek. A jogegységi tanács az ellentétes elvi álláspontok feloldása és az egységes ítélkezési gyakorlat biztosítása érdekében szükségesnek találta jogegységi eljárás lefolytatását. Ennek eredményeként a rendelkező részben foglaltak szerint határozott. Álláspontjának kialakításánál az alábbiakat tartotta szem előtt: A Btk. 2. §-a szerint: „A bűncselekményt az elkövetése idején hatályban lévő törvény szerint kell elbírálni. Ha a cselekmény elbírálásakor hatályban lévő új büntetőtörvény szerint a cselekmény már nem bűncselekmény vagy enyhébben bírálandó el, akkor az új törvényt kell alkalmazni; egyébként az új büntetőtörvénynek nincs visszaható ereje." A büntetőtörvény időbeli hatályának általános szabálya szerint tehát, ha a bűncselekmény elkövetésétől annak elbírálásáig új büntetőtörvény lép hatályba, annak általában nincs visszaható ereje, azaz a cselekményt nem az új, hanem a régi törvény szerint kell elbírálni. A szigorúbb büntetőtörvény visszaható erejének kizárása megfelel a nullum crimen sine lege és a nulla poena sine lege elvének [az Alkotmány 57. §-ának (4) bekezdése]. Az elbíráláskor hatályos enyhébb törvény visszaható hatálya is a jogállamiság követelményéből fakad. Az Alkotmány ugyanis nem engedheti meg alapelveitől idegen normák alkalmazását, még az elkövetéskori törvény alkalmazási főszabálya mellett sem [a 11/1992. (111. 5.) AB határozat 1V/4. pontja]. De abban az esetben is, ha a korábbi norma nem alkotmányellenes, a Btk. abból indul ki, hogy az újabb rendelkezés pontosabban fejezi ki az adott cselekménytípus társadalomra veszélyességét az adott időpontban, emellett jobban megfelel a korszerű büntetőpolitikai megfontolásoknak, végül érvényesülése méltányos is. A Btk. 2. §-ának második mondata szerinti kivételnek két esete van: ha a cselekmény már nem bűncselekmény, vagy ha enyhébben kell elbírálni. Ha a cselekmény már nem bűncselekmény, azt az új törvény visszaható ereje folytán úgy kell tekinteni, mintha az elkövetése idején sem lett volna az. Ebből eljárásjogilag egyértelműen következik, hogy a terheltet (az eljárás tárgyalási szakaszában) fel kell menteni és nem a büntetőeljárást kell vele szemben - a büntethetőséget megszüntető okból - megszüntetni (BH 1990/4/124. sz. eseti határozat). A visszaható hatály értelmezésével kapcsolatban a gyakorlatban - mint a jelen esetben is - probléma általában a keretjogszabályok értelmezésével kapcsolatban merül fel. A Btk. Különös Részének számos rendelkezése - különösen a gazdasági bűncselekmények körében - keretdiszpozíció, amelyeket ennek megfelelően más jogágakba tartozó jogszabályok rendelkezései töltenek ki tartalommal. Ha a keretrendelkezéseket kitöltő jogszabályok tartalma úgy változik, hogy ezzel a büntetőjogi védelem terjedelme módosul, de nem szűnik meg, a 2. § rendelkezései általában nem vonatkoznak rájuk, és a tartalmi változás rendszerint nem érinti a büntetőjogi felelősséget. Más a helyzet azonban akkor, ha a keretkitöltő rendelkezésekben olyan mérvű változás következik be, amely a kötelezettség megszüntetésével vagy a tilalom feloldásával az addigi büntetőjogi védelmet megszünteti. Ez már a büntetőtörvény megváltozásának tekintendő. Ezeknek a jogszabályoknak rendelkezései ugyanis a keretrendelkezésként meghatározott törvényi tényállás egyes elemeit konkretizálják. Gyakorlatilag tehát az elkövetéskori és elbíráláskori jogi szabályozás a keretkitöltő rendelkezéssel együtt, teljes egészében vetendő össze. Amennyiben pedig ezen összevetés eredményeként az állapítható meg, hogy a keretkitöltő rendelkezésekben olyan mértékű változás következett be, amely a kötelezettség megszüntetésével vagy a tilalom feloldásával az eddigi büntetőjogi védelmet megszüntette, ez már - a meghatározott időre szóló jogszabályok kivételével - a Btk. 2. §ának alkalmazása szempontjából a büntető törvény megváltozásának tekintendő. Ezért az ilyen tartalmú rendelkezésnek visszaható ereje van.