Bencze Lászlóné: Gyermekelhelyezés, gyermektartás (Budapest, cop. 2001)

gyakori, az ebben a tárgyban való döntéshozatal azonban rendkívül alapos megfontolást igényel. Alapvető szabály, hogy pusztán a fél előadása ideiglenes intézkedés meghozatalának alapjául nem szolgálhat, bizonyos körű, az ügy körülményeihez igazodó bizonyítást minden esetben meg kell követelni, amiből már következtetés vonható arra nézve, hogy az adott esetben az azonnali intézkedés szükséges és indokolt-e, vagy sem, illetve a gyermek veszélyeztetettsége eléri-e azt a fokot, ami már az eljárás befejezése előtt foganatosítandó kivételes beavatkozást megköveteli. Az ideiglenes intézkedést a bíróság a Pp. 287. §-a értelmében hivatalból is elrendelheti. Az ideiglenes intézkedés tárgyában hozott végzésf a bíróságnak indokolnia kell. A kérelem elutasítás esetén elegendő arra utalni, hogy a rendelkezésre álló adatok szerint az azonnali intézkedés szükségessége nem áll fenn. Abban az esetben, ha a bíróság ideiglenes intézkedéssel dönt a gyermek sorsáról, az erre vonatkozó végzés indokolásában ki kell térni azokra az okokra, melyek a rendkívüli intézkedést szükségessé teszik. Az indokolás csak a már rendelkezésre álló bizonyítékokon alapulhat, és minden esetben ügyelni kell arra, hogy az ideiglenes intézkedést a felek ne tekinthessék „előrehozott ítéletnek", melyben a bíróság végleges és megmásíthatatlan álláspontja tükröződik. Az így meghozott ideiglenes intézkedésre nézve már a Pp. 156. §-ában foglalt általános rendelkezések az irányadóak, melynek (8) bekezdése értelmében az e tárgyban hozott, fellebbezéssel támadható végzés előzetesen végrehajtható (Pp. 231-232. §). A végzés mindaddig hatályban marad, amíg azt a bíróság a felek bármelyikének kérelmére - a másik fél meghallgatása (Pp. 113. §) után - hozott végzésével vagy az ítéletében hatályon kívül nem helyezi. Hatásköri kérdést rendez a Csjt. 73. §-ának (1) és (2) bekezdése azzal, hogy a szülői felügyeletet együttesen gya90