Bencze Lászlóné: Gyermekelhelyezés, gyermektartás (Budapest, cop. 2001)

vánvaló, hogy a gyermek ilyen irányú késztetése mellett minden más szempont háttérbe szorul, a gyermek érdeke tehát az, hogy a krízishelyzetet annak túlélésével dolgozza fel még akkor is, ha ez a cél a pszichológiailag kevésbé alkalmas, de a gyermek életében szorosan identifikálódott szülőnél történő elhelyezéssel valósítható meg. (LB Pfv. II. 23 750/1998.) A Legfelsőbb Bíróság egy másik ügy kapcsán is kifejtette, hogy „a gyermek fokozott érzelmi kötődését a nevelésre jelentősen alkalmatlanabb szülőhöz azzal egybevetve kell értékelni, hogy a gyermeknek ebben a környezetben való további nevelése nem jár-e a gyermek érdekével ellentétes olyan eredménnyel, ami a testi, szellemi és erkölcsi fejlődését veszélyezteti." (BH 1993/9. 556.) Az érzelmi kapcsolat másik oldalát tekintve a szülőnek a gyermekhezvaló ragaszkodása is körültekintő vizsgálatot igényel, ezzel kapcsolatban nem a szülő által hangoztatottakat, hanem a részéről tanúsított magatartást kell értékelni. A szülő gyermekhez való ragaszkodásának őszintesége önzetlenségben kell, hogy megnyilvánuljon, ezért azt anyagi érdekek nem befolyásolhatják, és különös gonddal kell azt is felmérni, hogy ez a ragaszkodás nem a másik szülő ellen érzett indulatból fakad-e, és ezáltal az elérni kívánt cél nem az-e, hogy „büntetésből" a másik szülőt a gyermek közellététől megfossza (BH 1995/4. 225.). Az elhelyezés során a gyermek kívánsága általában olyan tényező, amelyet a mérlegelés körében figyelembe kell venni, legalábbis az érzelmi kötődésnek az elhelyezést befolyásoló, igen fontos szempontjaként. Kérdéses azonban a gyakorlatban, hogy a gyermek mikor tekintendő az ítélőképessége birtokában lévőnek. A Cyermek Jogairól szóló, New Yorkban 1989. november 20-án kelt, és az 1991. évi LXIV. törvénnyel kihirdetett Egyezmény 12. cikkének 1. pontja ezzel kapcsolatban azt tartalmazza, hogy „az Egyezményben részes államok az íté56