Bencze Lászlóné: Gyermekelhelyezés, gyermektartás (Budapest, cop. 2001)

sősorban a belföldi jövedelemre nézve kell lefolytatnia bizonyítást, ha ilyen nincs, akkor a kötelezett korábbi, belföldi munkakörében elért keresete, illetve tartós külföldi tartózkodás után a tárgyidőszakra nézve az azonos munkakörben dolgozók átlagkeresete lesz az irányadó. A belföldi jövedelem azonban az esetek túlnyomó többségében lényegesen alacsonyabb mint az, amelyet a kötelezett külföldön ténylegesen elér, így gyakori, hogy a belföldi kereset alapulvételével megállapítható tartásdíj a gyermek indokolt szükségleteit nem fedezi. Az ítélkezési gyakorlat ezért ezekben az esetekben a Csjt. 69/C. § (1) bekezdésének b) pontja által biztosított lehetőség szerint a szülők arányos teherviselésének követelményét is szem előtt tartva a tartásdíj összegét a tényleges teljesítőképesség alapján határozza meg. (PJD X. 344; BH 1985/7. 267.) Az elmúlt évek gyakorlatára azonban nem a belföldi munkavállalók tartós külföldi kiküldetésével szerzett jövedelmek megállapítása, hanem a külföldi, vagy életvitelszerűen külföldön élő kötelezettek gyermektartásdíj fizetési kötelezettségének megítélésével kapcsolatos problémák a jellemzők. Ezekben az ügyekben a kötelezett teljesítőképességének felmérésében részben eltérő szempontok érvényesülnek, és lényegesen nagyobb jelentőségű a gyermek indokolt szükségleteinek valamint az őt gondozó szülő teljesítőképességének a vizsgálata. Ilyen tárgyú eseti döntés tényállása szerint a peres felek házasságából 1984-ben A., 1987-ben I. nevű gyermekeik születtek. A felek házastársi közös lakása Németországban volt, az alperes német állampolgár. 1989 augusztusában a felperes a két gyermekkel - az alperes hozzájárulásával - visszatelepedett Magyarországra, a gyermekeket azóta ő gondozza. 180