Bencze Lászlóné: Gyermekelhelyezés, gyermektartás (Budapest, cop. 2001)

munkabére mellett vállalkozását fenntartaná. Ezen túlmenően vagyoni viszonyai is arra utalnak, hogy jövedelme a kimutatott átlagos havi keresetét lényegesen meghaladja. A körülmények mérlegelésével a bíróság az alperes havi jövedelmét 40 000 forintra becsülte, mely után 20%-nak megfelelő mértékben határozta meg az általa fizetendő tartásdíjat. Megállapította, hogy a fenti összeg a felperes vagyoni viszonyait és a gyermek korát is figyelembe véve a gyermek indokolt szükségleteinek kielégítéséhez nélkülözhetetlen... A Csjt. 69/C. §-ának (1) bekezdése úgy rendelkezik, hogy a tartásdíj összegét gyermekenként általában a kötelezett átlagjövedelmének 15-25%-ában kell megállapítani. A havi 8000 forint összegű tartásdíj az alperes részéről havi 40 000 forint nettó jövedelem megszerzését feltételezi, melyet a bíróság a Pp. 206. §-ának (1) bekezdése szerinti mérlegelési jogkörében okszerűen határozott meg. Az alperes alaptalanul hivatkozik arra, hogy az általa üzemeltetett, saját előadása szerint is igényes panziót jelentős bár nem bizonyított - hiteltartozás terheli. Az a körülmény, hogy az alperes a panzió létesítése érdekében ilyen adósságot vállalt, önmagában bizonyítja, hogy vállalkozása sikeres, hiszen azt az 1 000 000 forintos törzstőkére alapítva fejlesztette fel és tartja fenn, emellett értékes gépkocsit üzemeltet, lakhatása a panzióban megoldott, így teljesítőképessége a jogerős ítélet szerinti mértékben aggálytalan. (LB Pfv. II. 21 787/1997.) A teljesítőképesség körében kell foglalkozni a kötelezettel együtt élő új házastárs keresetének, illetve vagyonának a megfelelő figyelembevételével. Általában téves jogértelmezésnek minősül az a gyakorlat, amely a kötelezett házastársának és a kötelezettnek az összevont jövedelméből kiindulva határozza meg a kötelezett teljesítőképességét, és így a két háztartásban elért, egy főre jutó jövedelem összevetésével kívánja megteremteni az arányosságot. Ezzel összefüggésben egy határozatában a Legfelsőbb Bíróság is rámutatott, hogy „a jelen perben a perbeli gyermeknek és az alperes háztartásában tartott másik két gyermeknek nem ugyanaz a személy az anyja. Ilyen esetben elsősorban abból kell kiindulni, hogy azt az előnyt, amelyet az alperes háztartásában nevelkedő gyermekek másik szülőjük: az anyjuk keresete folytán élveznek, nem lehet a perbeli gyermekkel megosztani. (Pfv. II. 22 487/1995.) 161