Bencze Lászlóné: Gyermekelhelyezés, gyermektartás (Budapest, cop. 2001)

kalmazását követeli meg, másrészt a gyermektartási perekben a bíróság mérlegelési jogköre a jogszabály által megszabott szempontok szem előtt tartásával tágabb körben érvényesül. Mindezek a gyermektartás megállapítása iránti perek elnehezülését és - nem kívánatos módon - a pertartam elhúzódását is eredményezik. A jövedelemszerzés különböző módjai mellett a kimutatható munkabér jelentősége csökkent, ezért az ítélkezési tevékenység egyik legidőszerűbb feladata azoknak a bizonyítási módszereknek a helyes kiválasztása, melyek a felek tényleges teljesítőképességének meghatározására objektív eszközként alkalmasak. Ezt a tendenciát tükrözik az alábbi eseti határozatok: „A bíróság az ítélkezési gyakorlatnak megfelelően járt el, amikor az alperes által az önadózás keretei között elkészített adóbevallás mellett az alperes vagyoni körülményeit is mérlegelési körébe vonta. A havi 5600 forint átlagos tiszta jövedelem ugyanis az alperes által felsorolt rendszeres kiadások mellett kirívóan életszerűtlen, függetlenül attól, hogy az adónyilatkozat szerinti bevétel adóköteles tiszta jövedelem, vagy pedig adóalap" (BH 1 994/ 2. 82.). „A gyermektartásdíj leszállítására, illetve felemelésére irányuló perben a bíróságnak hivatalból tisztáznia kell a formálisan kimutatható jövedelmek mellett a felek életkörülményeit és vagyoni viszonyait." A perbeli esetben a felek személyes nyilatkozata, valamint a szakértői vélemény nem adott kellő alapot a felek, elsősorban a tartást pénzben szolgáltató felperes tényleges anyagi helyzetének a megállapításához. „A bíróság akkor járt volna el helyesen, ha a felek élet- és lakáskörülményeiről szélesebb körben tájékozódik, környezettanulmányt szerez be, szükség esetén tanúbizonyítással tisztázza életmódjukat, számba veszi jelentősebb értékű vagyontárgyaikat." (BH 1993/9. 554. ) Egy másik határozat szerint „a vállalkozó foglalkozású felperes 1989. évi tiszta jövedelme 139 245 forint volt. Az 1990. évi adóbevallása veszteséget mutatott ki, az 1991. évi adóbevallása pe159