Bencze Lászlóné: Gyermekelhelyezés, gyermektartás (Budapest, cop. 2001)

mutatott, hogy ennek megítéléséhez szükségszerűen hozzátartozik annak a folyamatnak a vizsgálata és értékelése is, amit a kapcsolattartásra vonatkozó jogerős ítélet a felek számára kötelező magatartásként meghatározott. Kiemelte, hogy a bíróság a kapcsolattartás rendezésénél a fokozatosságot tartotta szem előtt, amire azért volt szükség, mert az anya a saját feldolgozatlan élményeiben őrzött sérelmeit, érzelmeit átvitte a gyermekre, nem tudatosította egyértelműen a gyermekben, hogy ki a vér szerinti apja, sőt, új házastársát kívánta a gyermekkel vér szerinti apaként elfogadtatni. A szülőktől igényelt pozitív ráhangolódás és fokozatosság szem előtt tartása révén vált volna lehetővé, hogy a zavartalan apa-gyermek kapcsolat az évek során ki tudjon alakulni. Ez volt tehát az az elvárható magatartás, amely a felek számára »zsinórmértékül« szolgált egymás és a gyermek viszonylatában, és ami a jelen perben a kártérítés jogalapjának vizsgálatánál értékelendő. Felülvizsgálati eljárásban a Legfelsőbb Bíróság a jogerős közbenső ítéletet hatályában fenntartotta. Indokolásában kifejtette, hogy a Gyermek Jogairól szóló New Yorkban 1989. november 20-án kihirdetett és az 1991. évi LXIV. törvénnyel a hazai jogba beiktatott Egyezmény 8. cikkének 1. pontja, valamint a gyermekek védelméről és a gyámügyi igazgatásról szóló 1997. évi XXXI. törvény 7. §-a (4) bekezdésének tükrében az alperes a gyermeknevelés folyamatában már akkor jogellenesen járt el, amikor a másodfokú ítélet indokolásában írt felróható magatartást tanúsította, így a bíróság a Ptk. 339. §-a (1) bekezdésének helytálló alkalmazásával állapította meg az alperest terhelő kártérítés jogalapját: a kapcsolattartás meghiúsítása jogellenes volt, és ezzel okozati összefüggésben a felperesnek kára merült fel." (LB 320. sz. Elvi Határozat - Hiv. Gyűjt. 2000. 2. szám). A Gyer. 33. §-ának (5) bekezdése, valamint az ismertetett bírói döntések jelzik azt a felismerést, hogy az a gyermeket gondozó szülő, aki a másik szülő kapcsolattartási jogának gyakorlását önkényesen gátolja, súlyosan jogellenesen jár el, és ez a végrehajtási kényszereszközök alkalmazása mellett (Id. 6. pont), illetőleg azok kellő hatékonyságának hiányában más jogi szankciók igénybevételét is szükségessé teszi. 123