Bencze Lászlóné: Gyermekelhelyezés, gyermektartás (Budapest, cop. 2001)
szókincsére és - más vizsgálatok közben észlelt - praktikus intelligenciájára, kreatív problémamegoldó készségére, mivel a negatív érzelmek (szorongás, hospitalizációs önfeladás) rendkívül kedvezőtlen irányban befolyásolják, illetve torzítják a gyermek intellektuális produkcióját. ...A személyiség vizsgálatára számos, nagy statisztikai anyagon empirikusan bemért és így megfelelő objektív kérdőíves eljárást, továbbá a magatartást nem intellektuális összetevőinek becslésére alkalmas skálát dolgoztak ki. Noha a konkrét ügyekben sor kerülhet ilyen eljárások alkalmazására, elvárt, hogy az igazságügyi pszichológus szakértő elsősorban strukturált, sok szempontra kiterjedő klinikai interjúval és projektív tesztekkel kísérelje meg a személyiségkép felrajzolását és az életút rekonstrukcióját." (Az idézett módszertani levél átdolgozása folyamatban van, de ez a pszichológus szakértői véleménnyel szemben támasztott - a fentiekben ismertetett - alapvető elvárásokat nem érinti.) Ahhoz, hogy a bíróság a pszichológus szakértői véleményt megfelelően értékelhesse, a szakértőnek véleményében azokat a részeredményeket is közölnie kell a bírósággal, amelyek alapján a következtetéseket kialakította. A bíróság a szakértői vélemény helyességét csak a részeredmények ismeretében értékelheti (PJD IX. 244.; BH 1980/8. 287.). A pszichológus szakértő perbeli szerepe kapcsán eljárási problémát jelent az a bírói gyakorlat, mely a gyermekelhelyezés iránti perekben a szakértői vizsgálat elrendelését a perben nem álló személyekre (élettárs, szülővel élő nagyszülő vagy más rokon) is kiterjeszti. Itt két alapvető érdek ütközik egymással. Egyrészt a bíróságnak az a felelőssége, hogy döntéséhez hivatalból is igénybe kell vennie minden eszközt annak érdekében, hogy a legmegfelelőbb elhelyezést kiválassza, másrészt azonban a perben félként nem szereplő személynek az Alkotmány 54. §-a (1) bekezdésében és részben az 59. § (1) bekezdésében biztosított személyiségjogai, melyeket a szakértői vizsgálatra való kötelezés, 104
