Bencze Lászlóné: Gyermekelhelyezés, gyermektartás (Budapest, cop. 2001)

A tanúvallomások bizonyítóereje az elhelyezési perekben jelentkező érzelmi motívumok mellett különösen akkor kisebb jelentőségű, ha a felek hozzátartozói tesznek tanúvallomást, de a magukat érdektelennek valló tanúk is gyakran elkötelezettek egyik vagy másik fél mellett, illetve információik egyoldalúak. A Pp. 170. §-ának (3) bekezdése szerint a tanúvallomást nem tagadhatja meg a felek hozzátartozója, illetve az, aki a tanúvallomás folytán magát vagy hozzátartozóját bűncselekménnyel vádolná, az azzal kapcsolatos kérdésben sem [Pp. 1 71. § (1) bekezdés a)-d) pont] akkor, ha a tanúságtétel a tanú kiskorú családtagjának elhelyezésére vagy kiadására vonatkozik. Kellő körültekintéssel kell mérlegelni a gyermekkel foglalkozó pedagógusok által tett tanúvallomásokat, melyek igen sok esetben értékes adatokat szolgáltatnak a gyermek érzelmi kötődésére, gondozására, a szülők egyéniségére nézve. Előfordul azonban, hogy az a pedagógus, aki csak az egyik szülővel érintkezik rendszeresen szintén egyoldalú tapasztalatokat szerez, így a másik szülővel kapcsolatos értékítéletét ez befolyásolhatja. Gyermekelhelyezési perben okirati bizonyítékként kerülnek felhasználásra a gyámhatósági iratok, melyek a gyermek helyzetének áttekintését igen nagy mértékben elősegíthetik, de az egyéb okiratok (pl. orvosi kezelési lapok, látleletek, kórkivonatok, a felek írásbeli megállapodásai, stb.) szintén megbízható adatokat jelenthetnek az adott kérdésre nézve. A Pp. 188. §-ában írt szemlét általában helyettesíti a bíróság által beszerzett, a gyámhatóság részéről a felek lakóhelyén készített környezettanulmány. Ennek bizonyítóerejét nagymértékben befolyásolja a környezettanulmány elkészíti