Baranyai János: Az adásvétel és a csere (Budapest, 2000)

Az adásvétel az, hogy az alperesek akkor, amikor 1 500 000 forinttal kisebb vételár ellenében értékesítették a szakértői vélemény szerint az értékesítés időpontjában 5 900 000 forint értéket képviselő ingatlanukat, nem jártak el körültekintően. Amennyiben tehát az alperesek 1 500 000 forinttal alacsonyabb vételár ellenében értékesítették ingatlanukat, azt a saját kockázatukra tették, és a veszteségüket a Ptk. 340. §ának (1) bekezdésében irt kárenyhítési kötelezettség elmulasztása folytán nem háríthatják át a felperesekre. A Legfelsőbb Bíróság ezekre az indokokra tekintettel mellőzte a jogerős ítéletnek az 1992. szeptember hó 27-én kelt szerződés alapján az alperesekhez befolyt vételár összegének valós, illetve valótlan voltára vonatkozó okfejtését. A jogerős ítélet helyesen utal arra, hogy az alperesek a felperesekre áthárítható káraikat bizonyítani nem tudták. A másik lakás bérleti díjával, a bútoraik elhelyezésének költségeivel kapcsolatos káraik a felperesek szerződésszegő magatartása miatt legfeljebb 1992. szeptember hó 27. napjáig számolhatók el. Ez az összeg azonban a kárátalányt biztosító foglaló összegén belül marad. Azt is helyesen állapította meg a jogerős ítélet, hogy a II. r. alperes a fodrász tevékenység megszüntetése miatti keresetveszteségét nem háríthatja át a felperesekre. Az általuk megvásárolt ingatlanon történő építkezés után 1992. november 16. napjától 1994. április hó 5. napjáig összesen kilenc alkalommal és teljes mértékben igényelték vissza az alperesek az általános forgalmi adót. Áthárítható káruk ezzel összefüggően sem nyert bizonyítást. 95