Baranyai János: Az adásvétel és a csere (Budapest, 2000)

Az adásvétel tak, hogy az átadott összeg lényegesen nagyobb, mint a szokásos mértékű foglaló, az egy kisebb lakás értékének felel meg, ezért a foglaló összegének 400 000 forintra történő mérséklése indokolt. Az alperesek ellenkérelmükben a kereset elutasítását kérték. Álláspontjuk szerint az 1 200 000 forint teljes mértékben foglaló címén került a részükre átadásra. Ezért azt jogszerűen a felperesek tőlük nem igényelhetik vissza. Beszámítási kifogást is előterjesztettek a teljes kereseti követelés erejéig. Állították, hogy az ingatlanukat csak áron alul 4 000 000 vételár ellenében tudták értékesíteni, így az ebből eredő káruk 1 500 000 forint. A II. r. alperes a lakásból való kiköltözése miatt az épületben lévő fodrász üzletében folytatott tevékenységét sem tudta folytatni, emiatt három hónapot figyelembe véve 30 000 forint összegű kára keletkezett. Szükségtelen volt albérleti szerződéssel az átmeneti időre a lakásproblémájukat megoldani, amely havi 10 000 forint kiadástjelentett a számukra, illetve szükségtelen volt a bútoraikat 21 600 forint összegű egy éves bérleti díj ellenében elhelyezni. Az albérleti, illetve a bútoraik elhelyezésére szolgáló bérleti szerződés megkötésére őket az késztette, hogy a felperesek 1992. augusztus 17. napjáig vállalták az ingatlan teljes vételárának a kifizetését, ezért ők az ingatlant kötelesek voltak kiüríteni. Minthogy ez a kiadás a felperesek magatartásával összefüggésben keletkezett, kárként a felperesek követelésébe beszámíthatják. A felperesek a beszámítási kifogás elutasítását kérték. Álláspontjuk szerint az alperesek az ingat88