Baranyai János: Az adásvétel és a csere (Budapest, 2000)

Az adásvétel vita eldöntése szempontjából pedig nem volt jelen­tősége annak, hogy a felperes miként szerezte meg a perbeli ingatlan tulajdonjogát. A Ptk. 205. §-ának (1) bekezdése szerint a szer­ződés a felek akaratának kölcsönös és egybehang­zó kifejezésével jön létre. Miután a perben bizo­nyított, hogy a felperesnek tulajdonjog átruházá­sára irányuló akarata nem volt, s az adásvételi szer­ződésről készült okiratra a nevét más írta, majd később az okiratmásolatra valódi aláírásának má­solatát technikai eljárással hamisították, a felperes és az alperes anyja között valójában szerződés nem jött létre. A nem létező szerződésből pedig semmi­féle joghatás nem származhat. Nem tévedett tehát az elsőfokú bíróság, amikor az 1972. évi 31. tvr. 30. §-a (1) bekezdésének alkalmazásával - figye­lemmel a 31. § (1) és (2) bekezdésében foglalt ren­delkezésekre is - a nem létező szerződésre alapí­tott bejegyzések törlését elrendelte, és az eredeti ingatlan-nyilvántartási állapotot visszaállította. Mindezekre tekintettel a Legfelsőbb Bíróság az elsőfokú bíróság ítéletét - részbeni indokbeli mó­dosítással - a Pp. 253. §-ának (2) bekezdése alap­ján helybenhagyta (LB. Pf. VI. 22. 582/1995. sz.j. A színlelt és a palástolt szerződés érvénytelen­ségének jogkövetkezményei A jogerős ítélet kötelezte az alperest, hogy fizes­sen meg a felperesnek 86 745 forintot és ennek tör­vényes mértékű késedelmi kamatát, míg az ezt meghaladó keresetet elutasította. A jogerős ítélet az indokolásában megállapítot­79

Next

/
Thumbnails
Contents