Baranyai János: Az adásvétel és a csere (Budapest, 2000)

Az adásvétel át, 13 000 forintot levonva, a másodfokú bíróság az első fokú perköltséget 335 000 forintra emelte fel. A fent kifejtettekre tekintettel a Pp. 253. §-ának (2) bekezdése alapján az elsőfokú bíróság ítéletét részben megváltoztatva az alperes által fizetendő marasztalási összeget 34 925 000 forintra és ez összeg kamatára leszállította, a felperest megillető perköltség összegét viszont 335 000 forintra felemelte (LB. Gf. I. 30 530/1992. sz.). Az adásvételi szerződés vételárának részletekben való megfizetése a felek között nem hoz létre olyan tartós jogviszonyt, amelynek folytán a bíróság jogosult lenne a szerződés módosítására. A peres felek jogelődei között 1987. március 30-án létrejött megállapodás szerint a felperes jogelődje átadta az alperesnek az állam tulajdonában, de a jogelőd kezelésében álló szállót és éttermet könyvjóváírással 100 forint eszmei értékkel, melyre az alperes jogelődje kezelői jogot szerzett. Rögzítették, hogy a felperes jogelődjét 20 éven keresztül eredményátadás címén évi 2 500 000 forint, összesen 50 000 000 forint illeti meg. Utóbb 1987. július 20-án a megállapodást akként módosították, hogy a kezelői jog átadásának a jogcímét vételben jelölték meg, és a felperest megillető évi 2 500 000 forint jogcímét eredménykiesés pótlásaként minősítették. Az 1990. évi járandóságot az alperes nem fizette meg, ezért annak megfizetése iránt a felperes keresetet nyújtott be az elsőfokú bírósághoz, mely ítéletével kötelezte az alperest a 2 500 000 67