Baranyai János: Az adásvétel és a csere (Budapest, 2000)

Az adásvétel legalább 1000 forint, legfeljebb a perérték 5%-át kitevő összegű ügyvédi munkadíjat állapíthat meg. A jogszabály nem korlátozza az 5%-on belül összegszerűen a felső díjhatárt, így elvileg - a perértéktől függően - több millió forintos munkadíj is megítélhető lenne, ami az esetek többségében nyilvánvalóan nem áll arányban azzal a munkával, ami a jogi képviselet ellátásával szokásosan felmerül, és nincs arányban azokkal a keresetekkel sem, amelyeket a közfelfogás az adott vagy hasonló tevékenység ellenértékeként indokoltnak tart. Az 5%on belül összegszerűen megállapított felső díjhatár hiányában a bíróságnak nincs viszonyítási alapja, ezért a mérlegelésnek sincsen egy biztos kiindulópontja. Jogszabály által megadott szempontok nélkül a bíróság tág mérlegelési jogkörre tett szert, ezért a mérlegelés felülbírálása csak kirívó esetekben indokolt. A perbeli esetben az elsőfokú bíróság nem értékelte kellő súllyal a kiindulásként figyelembe veendő perérték nagyságát, holott a magasabb pertárgy érték általában az ügy nagyobb jelentőségére utal, amely az ügyvéd számára a pervitel során nagyobb felelősséget jelent, s ezt a részére megállapítandó munkadíjban is értékelni kell. A másodfokú bíróság értékelve a magasabb pertárgy értéket és a felperesnek az ügyben kifejtett - a fentiekben felsorolt - munkáját, a reális munkadíjat az első fokú eljárásban 100 000 forintban állapította meg. Ezt hozzászámítva a felperes által lerótt kereseti eljárási illetékhez, a 400 000 forint első fokú perköltség pernyertességgel arányos 87%-a, 348 000 forint, melyből az alperesnek járó 100 000 forintos munkadíj pernyertességgel arányos 13%66