Baranyai János: Az adásvétel és a csere (Budapest, 2000)

Az adásvétel nak kölcsönös és egybehangzó kifejezésével a peres felek a Ptk. 365. §-ában szabályozott adásvételi szerződést kötötték, amely ingatlanra vonatkozott, így a szerződés érvényességéhez - a hivatkozott törvényhely (3) bekezdése szerint - a szerződés írásba foglalására volt szükség. A szerződés érvényes létrejöttéhez szükséges tartalmi követelményeket a Legfelsőbb Bíróság XXV. számú Polgári Elvi Döntésében foglalt követelményeknek megfelelően a szerződés tartalmazta, megjelölte a tulajdonjog átruházására irányuló akaratnyilatkozatot, az ingatlant és a vételárat. A felek a vételárban felszámították azt az áfát is, amelyet a felperesnek mint adóalanynak kell befizetnie az állam részére. A tv. 25. §-a szerint az adó alapja az értékesített terméknek vagy szolgáltatásnak az adó összegével csökkentett ellenértéke, tehát az áfát a tv. a vételár részének tekinti. Más kérdés - és ennek a polgári jogviszony szempontjából nincsen jelentősége -, hogy a felperes mint adóalany az értékesítésre irányuló tevékenysége körében az általa fizetendő adóból a beszerzéseit terhelő adót a tv. 32. §-ának (1) bekezdése szerint maga is levonhatja. A szerződés 3. pontja a vételárat 160 000 000 forintban és áfában jelölte meg, és ugyanezen a napon az ingatlan birtokba bocsátását is megjelölte. A Ptk. 280. §-a (1) bekezdésének a) pontja szerint ezért a felperes az alperes egyidejű teljesítését a szerződés alapján jogszerűen kérhette. Ezen időpontban a követelése esedékessé vált. A felperes az ezen a napon kiállított számlában azonban a vételár részét képező áfának az esedékességét későbbi időpontra, 1991. február 19-ére tüntette fel, ezért az alperes késedebi