Baranyai János: Az adásvétel és a csere (Budapest, 2000)

Az adásvétel ban írásban el kellett volna fogadnia. Miután ilyen alakban a felperes elfogadó nyilatkozatot nem tett, ajánlati kötöttsége alól az 1. r. alperes szabadult. A jogerős ítélet ellen - annak hatályon kívül he­lyezése és a kereseti kérelme szerinti döntés meg­hozatala végett - a felperes nyújtott be felülvizsgá­lati kérelmet. Ebben előadta, hogy a vételárrészle­tek átvételekor kiállított okiratokban az I. r. alpe­res kötelezettséget vállalt arra, hogy teljes vételár kifizetéskor az adásvételi szerződést megköti, e nyi­latkozatával a Ptk. 211. §-ának (2) bekezdése sze­rint meghatározta az ajánlati kötöttségének idejét is. Jogszabályt sértett tehát a bíróság, amikor arra az álláspontra helyezkedett, hogy elfogadó nyilat­kozatát legkésőbb 1990. május 11-én meg kellett volna tennie. Az alperes ellenkérelme a jogerős ítélet hatályá­ban való fenntartására irányult. A felülvizsgálati kérelem nem alapos. A Ptk. 365. §-ának (3) bekezdése értelmében in­gatlan adásvételének érvényességéhez a szerződés írásba foglalása szükséges, tehát ingatlan átruhá­zását célzó ajánlattétel is csak írásban történhet. A perbeli esetben a vételárrészletek átvételét iga­zoló okiratok - miként azt a jogerős ítélet helytál­lóan kifejti - nem tartalmazzák egyértelműen az eladó tulajdonjog átruházására irányuló akaratnyil­vánítását, ennélfogva az 1. r. alperes írásbeli nyilat­kozatai sem minősülnek jogi értelemben vett aján­latnak. Az 1990. február 28-án és április 29-én ki­állított elismervények szövegezéséből pedig az kö­vetkezik, hogy a teljes vételár előzetes megfizeté­sét az I. r. alperes az adásvételi szerződés megkö­56

Next

/
Thumbnails
Contents