Baranyai János: Az adásvétel és a csere (Budapest, 2000)

Az adásvétel irati kényszert a tartási szerződéseknél általában, tehát az ingatlanok tekintetében is előírja. A Ptk. e rendelkezéseiből félreérthetetlenül tűnik ki a törvényhozónak az a szándéka, hogy az ingatlan tulajdonjogát átruházó szerződések a forgalom fokozottabb biztonsága, az ingatlan-nyilvántartás zavartalansága és megbízhatósága érdekében és a kellően meg nem fontolt ingatlanelidegenítések megakadályozása céljából írásba foglaltassanak. A törvény ismertetett rendelkezéseiben megnyilvánuló szabályozásnak általános jellegű érvényét juttatja kifejezésre a fenti I-V. pontok szövegezése, amikor az ingatlan tulajdonjogának átruházására irányuló szerződéseket említ, illetőleg a szerződések elemeként határozza meg az ellenszolgáltatásnak vagy az átruházás ingyenességének a megjelölését. Ebből következik, hogy az I-V. pontban foglaltak értelemszerűen alkalmazandók nemcsak a forgalmi ügyletek alaptípusaként jelentkező adásvételi szerződésre, hanem a Ptk. nevesített szerződési körén (csereszerződés, ajándékozási szerződés, tartási, valamint életjáradéki szerződés stb.) kívül minden olyan szerződésre, amely ingatlan tulajdonjogának átruházására irányul. f) Az a szerződés, amelyet a felek nem foglaltak írásba, vagy amely bár írásba foglalása megtörtént - nem tartalmazza az I. pontban felsorolt elemeket, a Ptk. 217. §-a (1) bekezdésének rendelkezése folytán semmis. Kérdéses lehet azonban, hogy az írásba foglalt szerződésnek érvényességi kelléke-e azoknak a kikötéseknek írásba foglalása, amelyeket a törvény nem, de a felek vagy bármelyikük lényegesnek tekint. 41