Baranyai János: Az adásvétel és a csere (Budapest, 2000)

Az adásvétel zárja a jogalap nélküli gazdagodás szabályainak alkalmazását. d) A Ptk. 205. §-ának (1) bekezdése szerint a szerződés a felek akaratának kölcsönös és egybehangzó kifejezésével jön létre, a Ptk. 216. §-a (1) bekezdésének második mondata szerint pedig a szerződési akaratot ráutaló magatartással is kifejezésre lehet juttatni. Ez utóbbi rendelkezés azoknál a szerződéseknél, amelyeknek írásba foglalása kötelező, úgy hatályosul, hogy az érvényességhez nem szükséges a szerződésnek nevesített módon történő megjelölése; elegendő, ha a szerződés tartalma utal arra, hogy a felek között milyen szerződés jött létre. Ez az adásvételi szerződésre vonatkoztatva annyit jelent, hogy annak nem érvényességi feltétele a jogügyletnek „adásvételi szerződéseként való megjelölése, sem a szövegben az „eladom-megveszem" vagy hasonló kifejezések használata. Elegendő, ha az okirat egész tartalmában felismerhető, hogy a felek szerződési akarata ingatlan tulajdonjogának vételár ellenében történő átruházására irányult. Érvényesek tehát ebből a szempontból azok az adásvételi szerződések, amelyeket „Nyugta", - „Elismervény", - „Kötvény" stb. címmel a jogban járatlan személyek készítenek, feltéve, hogy az előbbiekben tárgyalt tartalmi követelményeknek megfelelnek. e) A Ptk. 378. §-a ingatlanok cseréje esetén a Ptk. 365-377. §-ait rendeli alkalmazni, a szerződést tehát ingatlanok cseréje esetén is írásba kell foglalni. A Ptk. 579. §-ának (2) bekezdése ingatlan ajándékozásának érvényességét köti a szerződés írásba foglalásához, az 586. § (2) bekezdése pedig az ok40