Baranyai János: Az adásvétel és a csere (Budapest, 2000)

A felek jogai és kötelezettségei séget arra, hogy a hitelezői igényt felszámolási költségként vagy egyéb kielégítési elsőbbséget biztosító igényként kezelje. A fellebbezésre adott észrevételeiben a hitelező az elsőfokú bíróság végzésének helybenhagyását kérte. Álláspontja szerint a tulajdonjog az ellenér­ték megfizetésének elmaradása miatt továbbra is a hitelező céget illeti meg. Tekintettel arra, hogy az adós ügyvezetője úgy értékesítette más tulajdonát, hogy azt a társaság nevében tette, a felszámoló az elsőfokú bíróság végzése szerint köteles helytáll­ni. Nem fogadható el az az álláspont, hogy egysze­rű hitelezői igényként kell nyilvántartásba venni ezt az igényt és a fedezeti vagyon függvényében ki­elégíteni. A jóhiszeműen eljáró külföldi hitelező­vel szemben méltánytalan lenne, ha a tulajdonában maradt áruját a társaság nevében eljáró ügyvezető minden következmény nélkül értékesíthetné úgy, hogy azért a társaság ne lenne köteles közvetlenül és más hitelezőket megelőzően felelni. A fellebbezés az alábbiak miatt alapos. Az elsőfokú bíróság a tényállást helyesen álla­pította meg, téves azonban az erre alapított jogi kö­vetkeztetése. A tulajdonjog fenntartásával eladott áru a fel­számolás kezdő időpontjában már nem volt meg, mert azt megelőzően az adós ügyvezetője azt az adós gazdálkodó szervezet nevében másnak értékesítet­te. Emiatt nincs lehetőség annak ellenértékét ma már máshonnan, mint az adósnak a Cstv. 4. §-a (1) bekezdése értelmében a felszámolási eljárás alá tar­tozó vagyonából kiegyenlíteni. Az értékesített áru­féleségek ellenértékét az adós nem helyezte elkü­172

Next

/
Thumbnails
Contents