Baranyai János: Az adásvétel és a csere (Budapest, 2000)

A felek jogai és kötelezettségei lönített számlára sem, így a vagyonának részét nem képező értékesített dolog helyébe lépett ellenértéket sem lehet a felszámolási vagyontól különálló vagyonnak tekinteni. Az adós a más tulajdonába tartozó ingóságok értékesítésének ellenértékeként pénzt kapott, amely a Ptk. 94. §-ának (2) bekezdése értelmében, mint birtokba vehető dolog, tulajdonjog tárgya lehet. A Ptk. 119. §-ából pedig az következik, hogy adásvételi szerződés alapján átadott ellenértékre vonatkozóan az adós tulajdonjogot szerzett. Az a körülmény, hogy az adós gazdálkodó szervezet a tulajdonjog-fenntartással részére átadott, birtokába került ingóságokat értékesítette, a hitelező javára pénzkövetelést keletkeztet. Ennek kiegyenlítésére pedig nem kerülhet máshonnan sor, mint a felszámolás körébe tartozó vagyonból. Ebből következik, hogy a felszámolónak azt hitelezői igényként kell besorolnia a módosított Cstv. 57. §ának (1) bekezdésében meghatározott kielégítési sorrend szerint. Ezt a felszámoló helyesen tette meg, eljárása nem jogszabálysértő, ezért tévedett az elsőfokú bíróság, amikor a kifogást megalapozottnak találva, a felszámolót a ki nem fizetett vételárrész 15 napon belüli megfizetésére kötelezte. A fent kifejtettekre tekintettel a Legfelsőbb Bíróság az elsőfokú bíróság végzését a módosított Cstv. 6. §-ának (2) bekezdése értelmében alkalmazandó Pp. 259. §-a folytán, a Pp. 253. §-ának (2) bekezdése alapján megváltoztatta, és a módosított Cstv. 51. §-ának (3) bekezdése alapján a kifogást elutasította (LB. Fpk. VI. 33 376/1995. sz.). 173